Krippel Mária egyszerű családban született 1850-ben, 10 évesen pesztonkaként dolgozott, 16 évesen markotányosnőként részt vett a königgrätzi csatában. Nem sokkal később azonban sokkal híresebb néven vált a nemzet tragikájává – eredeti nevét ki nem állhatta (a krippel németül beteget jelent), leégette anyakönyvi kivonatáról. Így lett belőle Jászai Mari.
A mai közönség mindeddig fényképeken láthatta. A sors fintora, hogy kortársai szerint sokkal jobban állt neki a színpad, ráadásul Kertész Mihály A tolonc című művében már idős özvegyasszonyt játszik, aki a börtönből szabadul, miután leülte a férje meggyilkolásáért járó büntetését.
Őstehetség volt, a legnagyobb tragikus szerepekben tündökölt, Antigonétól Lady Machbethig. Tudását folyamatosan fejlesztette, fordított is (pl. Ibsent), újságíróként a divatbeszámolóktól a nőemancipációig bármiről értekezett. Egyszer ment férjhez, 19 évesen, Kassai Vidor komikushoz, két év múlva elvált, nem házasodott újra. Férfifalónak mondták, de bevallása szerint minden kapcsolatát mélyen élte meg.
Humorérzéke szofisztikált volt: 1915-ben sírkövet emeltetett magának a régi Nemzeti Színház köveiből.
A Színházi Életben 1926-ban megjelent nekrológjában pedig már ezt írták: „... nem e világból való gesztussal tudott elhárítani minden mellékest, zavaró, apró, emberi gyengeséget, amikor nagy, egyetemes művészi és emberi célokat fürkészett az Ő mindig a nagyra, a lényegesre irányított, megalkuvástalan tekintete...”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
