Megszabadulni hazugságtól, rossz közérzettől - Az olvasónak is könnyebb lesz

– Három „felnőttes” kötet után gyerekversekkel jelentkezni meglepő fordulat. Mi volt a váltás oka?

– Tulajdonképpen a váltás maga, hogy kipróbáljak valamit, amivel korábban nem kísérletezgettem. De azért nem olyan meglepő ez, néha a „legfelnőttesebb” szerzők kezdenek gyerekverseket írni (mint Oravecz Imre vagy Takács Zsuzsa). Én szándékosan tettem félre a „felnőtt verseket” egy időre, hogy letisztuljon bennem mindaz, amit addig írtam, vagy legalábbis írni akartam. Ám mivel versírás nélkül nehezen vagyok meg, kézenfekvő volt, hogy addig is megpróbálok gyerekverseket írni. Aztán gyorsan be is szippantott a dolog.

– A gyermekversei közül melyik a kedvence?

– Saját írásra nagyon nehéz azt mondani, hogy a kedvencem, de ha választanom kell egyet, akkor az a legutolsó lenne, a Miután. Többé-kevésbé vicces versnek szántam, aztán visszaolvasva rájöttem, hogy tényleg ilyen szimplán múlik el minden.

– A kortársai közül talán a legismertebb és legelismertebb költő. Emellett viszont írt színdarabot, rengeteg esszét, kritikát, hamarosan novelláskötete jelenik meg. Hogy látja, költőként vagy íróként könnyebb beilleszkedni a hazai irodalmi közegbe?

– Nem hiszem, hogy lenne különbség. Illetve csak annyiban, hogy talán a fiatal költők mintha hamarabb egymásra (na meg önmagukra) találnának általában, korábban szerveződnek, csoportosulnak, publikálnak, mint a prózaírók. De ez sem minden esetben van így. Az a jó az irodalomban, hogy nem lehet beskatulyázni és szabályokba foglalni a működését. A prózának szélesebb a felvevőköre, ha lehet ezt így mondani, a versé viszont elkötelezettebb és valamiképp sűrűbb is.

– És az olvasók szempontjából mi a helyzet? Olvasunk még egyáltalán verset?

– Én úgy látom, hogy igen. A rossz közérzet a versolvasás kapcsán nem azért van, mert ma kevesebben olvasnak verset (mindig is kevesen olvastak), hanem mert elhitették velünk, hogy a dicső múltban érzékenyebbek voltak az emberek. Ez egy egyszerű hazugság. Ha ettől a frusztrációtól (meg attól a marhaságtól, hogy megértés helyett kívülről akarjuk „fújni” a költeményeket) megszabadulunk, mindenkinek (költőnek, olvasónak) sokkal könnyebb lesz.

– Ha csak egyetlen verset ajánlhatna a Költészet napja alkalmából, melyik lenne az?

– Vladimír Holan: Éjszaka Hamlettel, Tőzsér Árpád fordításában. A modern líra egyik csúcsa, és ebben még akkor is halálosan biztos vagyok, ha eredetiben soha nem is leszek képes elolvasni.

Névjegy - Krusovszky Dénes

• József Attila-díjas költő, író, kritikus.
• Alapító tagja a 2005 és 2009 között működött Telep Csoportnak.
• Kötetei: Az összes nevem (2006), Elromlani milyen (2009), A felesleges part (2011), Mindenhol ott vagyok (2013).
• A Magyar Rádió 2010-es drámapályázatára írt darabjának címe: Üveganya
• Időnként egy saját kezűleg épített fekete biciklivel jelenik meg a pesti éjszakában; egészen jól csocsózik; kocsmakvízen előszeretettel reklamál; hamarosan apa lesz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!