A Búbánatvölgyben például egészen kiváló családi filmet lehetne forgatni. Figyelem, az elnevezés megtévesztő: semmi okunk a szomorkodásra az Esztergom északi részében fekvő ligetes pihenőben. Ottjártunkkor meglehetősen nagy volt a sürgés-forgás, egy vállalati piknikbe csöppentünk. A szabadban hatalmas kondérokban rotyogó babgulyást a találkozó résztvevőinek készítették, de a büfében megnyugtattak, hogy a hétvégi kirándulóknak is mindig kedveskednek finom egytálételekkel. Horgászok is akadtak a tóparton, kitartó halbecserkészési akciójukat az arra járó családok is lelkesen figyelték. A tiszta, padokkal, bográcsozóval, fákkal teli völgyben jókat sétálhatunk, piknikezhetünk. Innen a szintén Esztergom tövében fekvő Strázsa-hegyi kilátóhoz vettük az irányt. Ha felküzdjük magunkat a kétszázharminchárom méter magas dombra, egy erődhöz hasonlító kilátótoronyból csodálhatjuk meg a panorámát.

Jó ötletnek tűnt egy kellemes erdei sétával folytatni komáromi utunkat. Persze nem mehet mindig minden flottul. Ha valaki például ijedős természetű, semmiképpen se császkáljon erdőségben olyannal, akinek fixa ideája, hogy horrorfilmek jeleneteiből idézget a túra közben. Hiszen akkor maga a kirándulás is klasszikus horrorfilmmé válik. Pláne ne válasszon olyan berket, ahol vaddisznókölykök rohangálnak, ráadásul a túra végén egy tizenkilencedik századi temetőbe botlik. A bátrabbak azonban ne hagyják ki az Országos Kéktúra útvonala mentén fekvő körtvélyesi erdei temetőt, melynek az 1800-as évekből fennmaradt fejfái szomorúságukban nyújtanak fenséges látványt. Az izgalmakat a Birkacsárda mellett áthaladó, birkákból és kecskékből álló vegyes társaság feledtette. A fogadó ugyan már nem üzemel, ám a jószágokból akad bőven a környéken, és igazi kihívást jelent kocsival átkelni közöttük.

Akik szeretik az akciófilmeket, mindenképpen látogassanak el a tarjáni halastóhoz. Az adrenalint persze nem a stégekkel határolt vízfelszín nyújtja, hanem az odavezető földút, amin ha autóval egy picit felgyorsulva közlekedünk, olyan porfelhő képződik mögöttünk, mint valamelyik vagány szuperjárgányos- üldözős moziban. A mi akciójelenetünket az éppen arra sétáló Szent Jakab zarándoklat túrázói hiúsították meg, akik Budapestről Lébénybe meneteltek.

Komárom-Esztergom megye legérdekesebb kiállítása a tardosi rádiómúzeum, ahol csoda, hogy eddig még nem készítettek ismeretterjesztő filmet. A magángyűjtő, Tarnóczy András bácsi tizenévesként kezdett el érdeklődni a készülékek iránt, a gyűjteményben megtalálható saját gyártású, 1949-ben alkotott adóvevője is. A 113 készüléket kivétel nélkül mind tulajuk varázsolta működőképessé, sőt az utóbbi években a külső burkolatuk restaurálását is megtanulta. Megmutatta kedvencét, az 1955-ben gyártott Orion 820 A-t is. Nincs olyan, amit András ne tudna a rádiókról, és a fejében lévő ismereteket szívesen osztja meg a kíváncsiskodókkal. A show-műsorhoz is ért, a tárlatvezetés fénypontjaként mutatta be nekünk a kilencvenéves lemezjátszót, ami valódi bakelitlemezekkel működik. Filcből készült bakelitfogójával tette fel kedvenc lemezét, melynek barázdáiról kellemes tangó muzsika szólt. Megmutatta a gépen a korabeli hangszabályozót is: egy faajtócskát, melyet kihajtva már a nagyobb társaság is jól hallotta a zeneszámokat. Egy órát töltöttünk a rádiós szentélyben, Tarnóczy bácsinak pechünkre indulnia kellett, épp reklámfilmet forgattak a településen.

A komárom–esztergomi akciófilmes, horrorerdős, ismeretterjesztős napunkat nem lehetett mással zárni, mint a romantikus majki remeteség meglátogatásával. A helyi tó mellett fekszik a kamalduli rend barokk épületegyüttese. A fallal körülvett területet kis utcák hálózzák be, melyekben tizenhét, teljesen egységes stílusban, méretben és formában megépített cellaház áll. A tó melletti parányi dombon a Celli Mária-kápolna fák között rejlő falai teszik még romantikusabbá a helyet. A hangulatos estét egy kellemes vacsora elköltésével koronázhatjuk a helyi vendéglőben. Persze az is jól jár, aki nem estére hagyja Majkot, hiszen napközben a szomszédságában lévő oroszlányi Bányászati Kiállítás is megér egy látogatást. Akik szeretik a kalandot, ne az autóúton, hanem az épületegyüttest a múzeummal összekötő erdei úton közelítsék meg. A tárlat különlegessége, hogy nem egy steril kiállítótérben, hanem a földalatti bánya termeiben van berendezve.

Komárom-esztergomi kalandunkból bármilyen műfajú filmet le lehetett volna forgatni. Az egyhangúság az, ami egyáltalán nem jellemzi a megyét. Persze aki az országúti „road movie”-k híve, nyugodtan maradhat járművében is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!