Mélyen emberi - A tenger szívében - Tökéletesen illik az a pazar monumentalitás a Moby Dickhez, ahogy az Oscar-díjas Ron Howard megragadta „Amerika eposzát”, és a legmodernebb filmes technikával akciókalandfilmet varázsolt belőle, a mai néző minden érzékét bizsergetve.

 
A tenger szívében, jelenetfotó - Forrás: Intercom

Szinte magunk alatt érezzük a háborgó tengert, olyan eleven az élmény. Óriási a kontraszt a John Huston- és Gregory Peck-féle 1956-os klasszikus nyomasztó puritánságával, melyben a színészi játék mindennél jobban tartotta a feszültséget. De nem panaszkodhatunk azért sem, hogy ma már a bálna is épp olyan „emberi” főszereplője lehet történetének, akár a tengerészek. Még egyenesen a szemükbe is nézhet, szinte megbocsátva nekik gyarlóságukat, miután bosszút állt rajtuk valamennyi elejtett fajtársáért.

Howard Moby Dickjében még több is a tudatosság, mint valaha is feltételeznénk egy még oly fenséges állattól. De épp ez teszi őt alkalmassá arra, hogy elvontabb igazságokat is megjelenítsen, és rádöbbentse a magát a természetnél is magasabb rendűnek képzelő embert hatalmas tévedésére. Nem csak a bátor férfiak önbecsülését és vitorlás hajóját zúzza porrá egyetlen farkcsapásával, de a bálnaolajfüggő parti civilizáció haszonleső hiénáinak és lámpafényben fürdőző városkáinak is megrázó veszteséget okoz. A kockázat ugyanis nem lehet nagyobb a bevétel lehetőségénél, és így már a bálnavadászat iparága ellehetetlenül – szerencsére ezzel egy időben találnak olajat a föld alatt is, de az már egy másik történet.

És miközben a bálna erejével és haragjával szemben teljesen kiszolgáltatottá és esendővé válnak a tengerészek, megcsillan az igazi bátorságuk, bajtársiasságuk és méltóságuk is, ahogyan a hajótörést túlélik. Ettől lesz valódi hőseposz, időtlen és lebilincselő ez az egyre inkább anakronisztikus, bálnavérben és olajban tocsogó, könyörtelen 19. századi történet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!