Talán még digitalizált korunk legfiatalabbjai számára is élményt jelent, amikor a nagyszülők, szülők fiókjainak mélyéről előkerül egy megsárgult, megfakult fényképekkel teli doboz vagy album, egy régi igazolványkép, vagy akár egy dagerrotípia.
Már a leletek vizuális ereje is lenyűgözheti az embert, ugyanakkor a(z ön)megismerés vágya és izgalma jóval túlmutat az egyszerű szemrevételezésen.
A „lapos halál” pillanata később mégis élettel telivé válhat, s a „lélektolvajok” átörökítő médiummá avanzsálnak. Mindehhez persze szükséges a kép – rögzítettségében – statikus merevségének dinamizálása, nyelvi környezetének feltérképezése, azaz történetté formálása: elmesélése.
Borzák Tibor a kivitelezésében is fényképalbumszerű, szemet gyönyörködtető, tapintásában is meggyőző („társasági”) portrékötetében 30 ismert és elismert magyar személyiség archívumába nyert betekintése által jegyezte le, formálta akár mozaikszerű család- és élet- (nemegyszer sors)történeté a kérdezettek emlékmondásait. Világ- és olimpiai bajnok sportoló (Csapó Gábor); Kossuth-díjas író (Bereményi Géza), színész (Bánsági Ildikó), rendező (Szinetár Miklós), művészettörténész (Jankovics Marcell); Oscar-díjas filmrendező (Szabó István); műsorvezetők (Till Attila, Vágó István); neurobiológus (Freund Tamás); genetikus (Czeizel Endre); énekesek (Katona Klári, Zséda) fényképei mellett olvashatók az igen élénken élő vagy élővé tett, gyakran meglepő emlékek kommentárjai, vallomásai, „emlékiratai”. Intelligens, voyeurségtől mentes, rengeteg érdekes információt, történetmorzsát magába foglaló albumkönyv a Mesélő képek, ami saját fényképeink elővételére, olvasására ösztönöz.
Borzák Tibor, Mesélő képek
Budapest, Geopen Kiadó, 2011. 159 o.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
