Ha Julia Roberts a saját gyerekeinek nem engedte, hogy megnézzék új filmjét, miért kínoznám vele az enyéimet? – töprengtem a moziműsor fölött. A Hófehérke eleve talán a legbrutálisabb Grimm-mese, a mai napig kispárnából nézem a Disney-rajzfilmet is.
Az akciódúsnak ígért, számítógépes trükkökkel feltupírozott, modern feldolgozás gondolatától pedig a Die Hard 5. jelent meg a szemeim előtt. A Tükröm, tükröm végül meglepett: pompásan szórakoztunk mindannyian, és egyszer sem kellett mókust kiáltanom, hogy eltereljem a gyerekek figyelmét a vászonról.
Julia Roberts bár pályafutása során most először áll a sötét oldalon, bravúrosan jól játssza a gonosz mostohát. Nem velejéig romlott, vérszomjas gyilkos, inkább egy szociopata kedélyes elmebaja csillog szemeiben, amikor Hófehérke fejét követeli. Így már érthető, miért nem akarta, hogy a gyerekei lássák. Kifinomult gátlástalansággal szipolyozza népét, alázza szolgáit és használja a fekete mágiát. Olyan középkorú nő (ebben nagyon is mai figura), aki páni félelemmel lesi a tükörben az öregedés legapróbb jeleit. A szépségért és az ifjúságért cserébe akár még szűzlányok vérét is meginná, hozzá illő társnak pedig egy jóval fiatalabb, dögös csődört képzel el. Szépítkezési rituáléja a film egyik leggroteszkebb jelenete: képes guanós pakolást kenni az arcára, méhekkel összecsípetni az ajkait, és csúszómászókat legeltetni a bőrén a tökéletes külsőért. Ha nem mesebeli celeb lenne, valószínűleg ő is az ajakfeltöltést, a mélyhámlasztást vagy a teljes ráncfelvarrást kérné, mint a többi rokonlélek.
Ám miközben a film kíméletlenül csinál viccet hiúságuk áldozataiból, a jelmezek a legújabb Vogue-ban is megjelenhetnének. A valószerűtlenül élénk színek, mennyei esésű kelmék, képzeletbeli állatokat és cukrászsüteményeket mintázó kosztümök és pazarul díszített abroncsos ruhák mellett még a Tim Burton-féle Alice Csodaországban jelmeztára is kommersz áruházi kínálatnak tűnik. Eiko Ishioka, az Oscar-díjas japán jelmeztervező már A sejt és A zuhanás című filmekben is csodásan működött együtt az indiai Tarsem Singh rendezővel. Megkapó és páratlanul bizarr világokat teremtettek, de most tombolt csak igazán a fantáziájuk. Talán a mese varázsa hatott ennyire lelkesítően vagy Ishioka megérezhette, hogy ez lesz élete utolsó munkája.
Az egyetlen főbenjáró divatbűn a Hófehérkét alakító Lily Collins (a zenész Phil Collins lánya) Kiszel Tünde-szemöldöke. Bár ez lett volna a legnagyobb baj vele! Oly áttetsző volt Hófehérkeként, hogy nem csodálom, ha a kislányok inkább a ragyogó, szellemes mostohával szeretnének azonosulni. A szőranyai felsőtestét villogtató nyál-báj herceg (Armie Hammer) legalább szintén nem játszotta le filmbéli kedvesét.
Míg én az isteni Juliáért és a kosztümökért lelkesedtem, a gyerekek a törpékért rajongtak. Az ezelőtt oly málé mellékszereplők végre csibészek voltak, mint Robin Hood bandája, és fürgék, mint a Cirque du Soleil artistái. Senkit sem zavart, hogy átkeresztelték őket, mert a költségvetésből már nem futotta, hogy az ő nevük árát is kicsengessék a jogtulajdonos Disneynek. A máskor oly idegen bollywoodi, össztáncos finálé itt remek befejezés volt, néztük volna tovább is.
Kicsit sajnáltam Julia Roberts gyerekeit, amiért ők ebből kimaradnak.
(Forgalmazza a Fórum Hungary)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
