Szövevényes, izgalmas és brutális thriller Tom Cruise új filmje, a Jack Reacher. Bemutatóját a connecticuti iskolai vérengzés miatt el is kellett halasztani, de még így sem biztos, hogy sokan nem épp a fegyveres erőszak legitimálását látják benne.
Január első hetét írjuk, és a film máris versenyben van az év legnyugtalanítóbb kezdő jelenete címért: békés járókelőket nézünk a napsütötte parkban, csakhogy egy orvlövész puskatávcsövén keresztül, aki még kedvét is lelve a dologban, elkezdi „leszedni” őket. Mindez pont akkor kerül a mozikba, mikor a világ egy tucat kisgyereket gyászol, akiket épp egy ilyen fegyverbolond ölt halomra, válogatás nélkül, hidegvérrel. Bár a pocsék időzítést nem lehet a filmesek számlájára írni, azt nagyon is, hogy a thriller szinte simogatja a fegyverviselési jogukra büszke amerikaiak lelkét. Nemcsak azt sugallja, hogy mindenkinek szüksége van mordályra, hogy megvédhesse magát a rá törő gonosz erőkkel szemben, de még az igazságszolgáltatás sem a törvény erejével győzheti le ezeket, csak kellő mennyiségű éleslőszerrel.
Talán nincs még egy hely a földön az Egyesült Államokon kívül, ahol úgy járnának a lőtérre, mint máshol moziba vagy focimeccsre. A film helyszíne Pittsburgh, az egykor virágzó acélváros, melyet sokáig „nyitott tetejű pokolnak” hívtak. Már a Reagan-érában kezdődött a környék döbbenetes hanyatlása, a társadalmi és egzisztenciális feszültségek pedig csak tovább gerjesztették az amerikai kultúrában mélyen gyökerező fegyverkezési őrületet. Nemcsak a civil lakosság hord magánál „önvédelmi” eszközöket, rengeteg a kiszolgált katona is (már az Öböl-háborús, iraki és afganisztáni veteránok), akiknek egy része – mint a címszereplő Jack Reacher, a leszerelt katonai rendőr állítja – azért lett hivatásos, hogy legálisan ölhessen. Reacher egyszer ugyan „lenácizza” a lőtéri törzsközönséget, aztán annyit lő a film végéig, mint azok összesen fél év alatt. Pedig semmi keresnivalója nincs a gyilkossági nyomozásban, csak nem tud nemet mondani a segítségét kérő szépséges védőügyvédnek (Rosamund Pike), buzog benne az igazságérzet, hogy felderítse a gyanúsan egyértelmű bűnügyet.
A népszerű brit krimiíró, Lee Child bestsellere kellően fordulatos anyag, tele ütős aforizmákkal, melyet alaposan megpakoltak hang- és látványelemekkel is. Cruise szokatlanul mélabús, ami talán nem csak a szerepéhez köthető, mivel épp a forgatás alatt hagyta el a felesége. Úgy brummog alatta minden idők egyik leggyorsabb izomautója, a Chevrolet Chevelle V8- as motorja, mint egy sugárhajtású repülőgép, ő meg olyan képet vág, mint aki tévedésből ült fel a hullámvasútra. Alakítását elhalványítja két legenda feltűnése is: a német kultrendező, Werner Herzog hátborzongatóan alakítja az orosz maffiavezért, Robert Duvall pedig a puskaimádatát leszámítva igazán szerethető karakter a lőtér-tulaj veterán szerepében.
Child csaknem húsz könyvet írt Reacherrel a főszerepben, de a klíma aligha kedvez a folytatásnak. Így feltehetőleg sokáig nem láthatjuk viszont Cruise 50 évét meghazudtolóan eszményi felsőtestét, melyre még az ügyvédnő is szemérmesen azt mondta: „az isten szerelmére, vegyen már fel egy inget!”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!