Szerelem háború idején. Egy zsidó-keresztény család megindító története. - Weiss Manfréd az anyai, Barabás Miklós az apai ükapja. Családja a Himmlerrel kötött paktum miatt maradt életben, s telepedett le az Egyesült Államokban. Szegedy-Maszák Marianne dokumentumkötete szerelmi szálra fűzött mikrohistória a magyarok 20. századi történelméről.
– Apai tiltás ellenére írta meg szülei szerelmének történetét. Miért ez engedetlenség?
– „Drágám, ez egyáltalán nem tartozik rád” – válaszolta apám a kapcsolatuk eredetét firtató kérdésemre még 1978-ban, amikor először jártam Budapesten. Ez persze még jobban felcsigázta az érdeklődésem. De csak anyám halála után, mikor megtaláltam a neki írt leveleket, s ezeket felolvastattam egy fordítóval, mivel én nem beszélem a nyelvet, döntöttem el, hogy az addigi családtörténeti kutatásaimat az ő szerelmük fókuszba állításával kötöm össze. Elementáris hatással volt rám a felolvasás, mint mikor anyám olvashatta őket… Egyértelművé vált, hogy ez nagyon is érint engem, apám tévedett e téren.
– Mit jelent önnek a családja?
– A család adja a létet, képet alkot számodra a világról, itt találod meg a helyed, tanulod meg, hogyan bánj másokkal. Szerencsésnek mondhatom magam, mert mi a testvéreimmel a washingtoni Patterson utcai házban még rengeteg családtag, rokon között nőttünk föl. Ott voltak körülöttünk, ha nem is ismertük őket nagyon. Apám családjával, akik Magyarországon maradtak, sem szakadt meg a kapcsolat, hiába volt köztünk egy óceán. Ez is szerepet játszott a könyv megszületésében, hogy meg akartam érteni a saját családomat, megismerni, milyen volt az életük, amikor még meg sem születtem.
– Persze az ehhez szükséges oknyomozó újságírás sem új keletű önöknél…
– Most a Magyar Távirati Irodát alapító dédapámra, Szegedy-Maszák Hugóra céloz?
– …ahogy Pulitzer-díjjal jutalmazták a minap az ön által is vezetett újságíró-szervezetet egy riport elkészítéséért. A szabadság honában sem könnyű manapság oknyomozni?
– A nagy médiaintézmények úgy döntöttek, nem támogatják, mivel az oknyomozás drága és időigényes, ezért ez a fajta kutatás, földerítés a civil szervezetekre maradt, amiket független, alapítványi csoportok támogatnak, nem pedig a kormány.
– Civil kurázsiból ránk férne itthon is. Miként látja ennek szükségét?
– A könyv bemutatójára érkezvén természetesen ellátogattam a Szabadság térre. Nagyon erős élmény volt, megmutatkozik, mennyire áll az emberek figyelmének homlokterében a történelem, ahogy az is, hogy semmilyen hatalom nem adhat kizárólagos választ a történelem kérdéseire.
A téren észrevettem három nénit, akik éppen virágot ültettek az épülő emlékmű tövébe, amiről eszembe jutott a magyar választásokról közölt kép a New York Timesban: vidéki szavazófülkékben voksoló népviseletbe öltözött asszonyok… Komoly kapcsolatot éreztem a kettő között: ezek az emberek biztosan állnak a helyükön és a szólásszabadsághoz való jogukat gyakorolják éppen. Nagy élmény volt látni!
Szegedy-Maszák Marianne - névjegy
(Washington, 1955) újságíró. Írásait a The New York Times Magazine, a New York Post, az Esquire, a The New Republic, a Newsweek, a Los Angeles Times, a Psychology Today közölte. Újságírást tanít egyetemen, számos díjjal ismerték el munkásságát. Szülei, Kornfeld Hanna és a diplomata Szegedy-Maszák Aladár II. világháború alatti kapcsolatát feldolgozó Csókolom a kezét című dokumentumkötetét Rakovszky Zsuzsa fordította magyar nyelvre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!