Second life, kétéletem – Alkal/Máté Színésztrupp-Orlai Produkció, Hatszín Teátrum
Máté Gábor hajdani színművészetis osztálya nyárról nyárra összegyűlik, hogy néhány előadás erejéig formába öntse egy soron lévő társuk addigi életéttörténetét. Így próbálják megtartani e közösséget, szembenézni önmagukkal, és a dolgok megértését is a személyességtől remélik. Ezt az eljárást alkalmazza most is az osztály néhány tagja, ám kibővíti mindezt az alteregókkal, a párhuzamos valósággal, azaz a „mi lett volna, ha”-val.
És ez az őszinte és vicces vallomásszínház nagyot szól. Igaz, a tét is nagy: itt magát tálalja fel (olykor szó szerint) az öt színész. Gyerekkorukból, vágyaikból, álmaikból, traumáikból született improvizációik során az előadás, Benedek Albert és Dömötör András (aki a rendező is) segédletével. A jelenetek jó része igazi remekbeszabott egyperces, amit Örkény is megirigyelne (Járó Zsuzsa cukrásznőjének abszurdjait például, amelyek már a költői magasságokat súrolják).
Ez örömszínháznak elsődleges célja, hogy megmaradjon intenzíven személyesnek. Így nem számít, ha kicsit kusza vagy szilánkos, hiszen épp ez a szabálytalanra szőtt textúra illik leginkább e szabálytalan műfajhoz. Nincs megírt dráma, képzelt és múltbeli szituációk és monológok sora van csupán. Az önfeltárulkozás olyan szintje ez, ami önkéntelenül ránk is felelősséget ró, s egyre intenzívebb jelenlétre késztet.
Öt színészt látunk, akik ki-be járkálnak fiktív életutaikba. Kovács Patrícia hol first lady, hol lecsúszott lotyó, Ötvös András repülőpilótának és papnak vágyik, Schru Milán narkós vagy játékfüggő családapa. Járó Zsuzsa lestrapált háziasszony és pastát főző boldog olasz anya. Mészáros Máté magát a színészsorsot is megjeleníti önreflektíven. Látjuk, olykor csupán egy-egy pillanat, a véletlen vagy egy találkozás dönti el, kiből mi lesz. Ám az idősíkokkal, alternatív valósággal való játék közben önkéntelenül is megvalósul kicsit az álmuk. A színész előttünk válik hitszónokká, a színésznő felelősségteljesen agitáló politikussá.
Az előadás összességében is az élet, életünk egyszeriségére, végességére, s ezáltal tiszteletére emlékeztet. Ötvös betegségéről szóló vallomása megy azonban a legmélyebbre. Egy csepp, hogy értékeljük az életet, a firstöt. Mielőtt az égbolt zár. S ez már katarzis közeli élmény.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
