Gyűrött káprázat. Hantai, Ludwig Múzeum. A kiállítás augusztus 31-ig látható.

  <h1>Hantai Simon kiállításán</h1>-
  <h1>Hantai Simon: Etude (1968.)</h1>-

Hantai Simon kiállításán

- – Kép 1/2

A „legdrágább magyar festő – ha mást nem is tudunk róla, az elmúlt hónapokban ezt biztosan hallottunk Hantai Simonról. Egyik műve 2 millió 464 ezer euróért (körülbelül 740 millió forintért) kelt el tavaly év végén a Sothesby’s aukcióján. Éppen ideje volt hát, hogy az 1948-ban emigrált, majd a szellemileg pezsgő Párizsban gyökeret vert festő műveit itthon is kiállítsák.

A Ludwig Múzeum retrospektív kiállítása a különböző alkotói szakaszokat külön-külön teremben tárgyalva mutatja be az élete végére – 2008-ban hunyt el – a műkereskedelmet elutasító (néha saját festményeit a földbe ásva megsemmisítő) festő képeit.

A leglenyűgözőbbek kétségtelenül az utolsó alkotói szakasz művei, amikor Hantai rátalált arra a technikára, amit szinte tökélyre fejlesztett. A legnagyobb teremben pilage, vagyis hajtogatásos technikával készült absztrakt, sokszor monokróm hatalmas méretű vásznai lehetőséget adnak rá, hogy addig merüljünk az élénk, tiszta színek és formák forgatagába, amíg csak káprázni nem kezd a szemünk. Közel hajolva pontosan látjuk, hogyan kötözgette, gyűrte, hajtogatta meg Hantai a vásznakat, hogy végül a festés, majd a széthajtogatás után ugyanakkora négyszögeket, vagy ritmikusan ismétlődő, madárrajra vagy furcsa levelek hullására emlékeztető mintázatot érjen el.

Ha a képzeletünk nem elég, egy sötét kisteremben teljesen lenémítva, felirattal megnézhetjük Jean-Michel Meurice hetvenes években készült filmjén, hogyan bontogatta szét a hatalmas vásznakat Hantai, miután megszáradt a festék: hogyan vált fontossá éppen a festék hiánya. Mai szemmel ezek az absztrakt művek már egészen ismerősek számunkra, még akkor is, ha korábban soha nem láttunk Hantai-műveket.

A formanyelv, amit életének utolsó évtizedeiben képviselt azóta populárissá, már-már kommersszé vált, és a divatos, minimalista lakberendezés szerves része lett. A kiállítás nagy erénye, hogy egészen a kezdetektől, még a Magyarországon alkotott figurális festményektől, az útkereső szürrealista, majd kalligrafikus vagy a Pollock által inspirált csurgatásos képeken keresztül mutatja meg, hogyan kapta meg végül a „legdrágább” jelzőt, amit minden bizonnyal gyűlölne.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!