Valamennyi parlamenti képviselőt meghívta az Államérdekből című film vetítésére a Transparency International és a forgalmazó cég, a Parlux Entertainment. A francia kritikusok által az év filmjének tartott, háromszoros César-díjas krimi lerántja a leplet a hatalom csúcsán álló politikusok háttéralkuiról és játszmáiról, melyeket nemcsak szövetségesekkel és ellenfelekkel, hanem saját lelkiismeretükkel is kötnek.
A 386-ból csupán 9 képviselő jelezte, hogy eljön a vetítésre, ők mind ott ültek az első sorokban, melyeket táblácskákkal foglaltak le nekik. Mesterházy Attila pártelnök nyolc szocialista képviselő társaságában jött el. Páran azon élcelődtek morbid módon, hogy ha beszabadul ide is egy ámokfutó, lőttek az ellenzéki összefogásnak.
„Többeknek az időzítés volt a gond, mert például épp nyári szabadságukat töltik, az LMP pedig vidéken ülésezett” – mondja Salgó Ella, a Transparency International munkatársa, aki cáfolta, hogy feszült lenne a viszony a szervezet és a kormánypártok között. „Volt már vendégünk Handó Tünde és Navracsics Tibor is, nincs szó arról, hogy zsigerből elutasítanák a párbeszédet. Azzal pedig senki nem állít magáról semmit, ogy eljön vagy sem, egy ilyen vetítésre. Célunk a figyelemfelhívás volt: egy népszerű filmen keresztül, amelyet sokan megnéznek, az emberek jobban ráláthatnak ezekre a valós problémákra.”
A krimi – melynek magyar címe is a politikai ambíciót karikírozza – témája nem csak a korrupció, bár ebben igen hitelesnek tűnik. Valószínű nem városi legenda a hivatali ügyintézés „gyors sávja”, mikor átszólnak a szomszédos minisztériumba, hogy kéne állás az unokaöcsémnek, vagy: a lányomnak ellopták az iratait, délutánra legyenek meg az újak.
„A film azt is megmutatja, hogyan torzulhat az ember személyisége a hatalom birtokában” – véli Salgó Ella. A főszereplő Saint-Jean (Olivier Gourmet) egyik nap még „nem lesz a privatizáció minisztere”. Ha úgy is tűnt, komolyan gondolta, a bársonyszék megtartásához másnap ennek ellenkezőjét kell mondania. A közvéleménnyel pedig bármit meg lehet etetni, csak jól kell kommunikálni, ebben pedig a „baráti média” is segítségükre van.
Bár a filmben nem téma a pártfinanszírozás – ami a Transparency International szerint a magyar közélet legsúlyosabb problémája –, olyat már mi is láttunk, hogy valaki egyaránt alkalmas közlekedési, munkaügyi, vagy tetszőleges miniszternek. A filmbeli miniszterelnök szerint ódivatú gondolkodás is elvárni a hozzáértést. Hiszen ők valójában menedzserek, vezetik a hivatalt, amelyet rájuk bíznak. A szaktudást majd előhúzzák valamely tanulmányból, melyeket főleg azért rendelnek be, hogy igazolják döntéseiket. No és ott vannak a tanácsadók, talpnyalók, vazallusok, szürke eminenciások – megismerjük a teljes piramist.
Állandó húzd meg, ereszd meg játszmában állnak egymással, szakszervezetekkel és civilekkel, még kormányon belül is. A fékek és ellensúlyok kényes rendszere (valamint a pergő párbeszédek) emlékeztethetnek Az elnök emberei sorozatra, csakhogy most nem amerikai hősöket, hanem a hatalom által tökéletesen, vagy részben megrontott európai politikusokat látunk. Valójában papírtigrisek ők, reformjaiknak jó, ha harmadából lesz törvényjavaslat, majd ezeket addig módosítgatják, míg nem marad belőlük fityisz se. Pár szerzett előjogon marakodnak, „ötvenen egy gombostűfejen”.
A naturális, olykor sokkoló jelenetek miatt a film előzetesét a legnagyobb videomegosztó oldal letiltotta. Pedig a jellemrajzokat csak árnyalja, mikor a vécén, szex közben, részegen vagy más intim helyzetben tűnnek fel az állandó szükségállapotban élő kormánytisztviselők. Ettől még nem ébred bennünk részvét irántuk, hiszen átlátunk rajtuk, immár nemzetközi szinten.
A legjobb politikai krimik
Ha jók és rosszak ádáz küzdelmét szeretnénk nézni, de nem akarunk Középföldére vagy egy messzi, messzi galaxisba utazni, a politika világa a tökéletes terep. Intrikák, titkok, árulás és összeesküvés – nem véletlenül ragaszkodtak a műfajhoz olyan kiváló rendezők, mint Alan J. Pakula vagy Sydney Pollack. Akár megtörtént eseményeket dolgoznak fel, akár a valóságnak tartanak görbe tükröt, a politikai krimik szórakoztatóak, izgalmasak és elgondolkodtatóak. Közülük is a legjobb alkotások:
5. Frederick Forsyth regényéből készült A sakál napja (1973), melyben egy profi bérgyilkos De Gaulle francia elnök ellen készül merényletre. A háromszoros Oscar-díjas rendező, Fred Zinnemann filmjét 1997-ben újraforgatták Bruce Willis, Richard Gere és Sidney Poitier főszereplésével, de nem lett olyan sikeres, mint az eredeti.
4. 1991-ben az év filmje volt a JFK, melyet egyaránt magasztaltak Oliver Stone kivételes rendezői munkájáért és vádoltak történelemhamisítással. Kevin Costner játssza a CIA-ügynököt, aki lehetséges megfejtést talál a Kennedy-merényletre, az amerikai történelem máig legnagyobb rejtélyére.
3. Miután véletlenül belebotlik egy legfelsőbb szintű politikai összeesküvésbe, az életéért kell futnia a Robert Redford alakította Joe Turnernek A keselyű három napja (1975) című filmben. Sydney Pollack klasszikusából merített inspirációt húsz évvel később Brian de Palma is a Mission: Impossible rendezésénél.
2. A mandzsúriai jelölt című filmet 1971-ben még merész összeesküvés-elméletnek tartották, ám egy évvel később, a Kennedy-gyilkosság után olyan zavarba ejtően valóságosnak tűnt, hogy John Frankenheimer rendező a következő 25 évben nem is engedte forgalomba hozni a filmjét.
1. Minden idők legnépszerűbb politikai krimije Az elnök emberei (1976). A Nixon elnököt leleplező újságírókat Robert Redford és Dustin Hoffmann alakítják Alan J. Pakula izgalmas thrillerében, melynek számos mondata vált szállóigévé. Például az informátor, Mélytorok intelme: „kövesd a pénz útját!”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
