Mindenki a sajátját szereti

A szervezők úgy gondolták, januárban éppen semminek nincs idénye, vidéken ellenben országszerte disznót vágnak a házaknál, miért is ne lehetne a naturális részletektől elszokott városlakókat is szembesíteni a húsfeldolgozás rejtelmeivel, a véres valóssággal. A koncertekkel színesített fesztivál első, pénteki napján hentesekkel nem nagyon, annál több sajt-, lekvár-, rétes- és bizsuárussal találkozttunk, a szombati disznóvágásnál azonban már elkerülhetetlen volt egy-két szakember jelenléte. Az idejében észbe kapó fővárosiak vasárnap még odaérhettek a délelőtti kolbásztöltő versenyre, a későn ébredők pedig a kolbászevő versenyben mérettethették meg magukat. A rendezvény egyébként is a bélbe töltött keverékek szerelmeseinek kedvezett, az egyik pultnál igazi kuriózumokkal is találkozhattak, kapni lehetett többek között strucc-, nyúl-, kacsa- és halkolbászokat is. A pult mögött álló, a Balatoni Hús termékeit áruló úrtól megtudtuk, szinte nincs állat, amiből megfelelő szakértelemmel ne lehetne kolbászt vagy szalámit gyártani, lényeg a minőség, és persze a fűszerezés.

A legnagyobb sláger a húspiacon már évek óta a mangalica köszönhetően a jó marketingnek, hiszen sokszor halljuk egészségesebb, mint a közönséges disznó (valójában feltehetőleg kevésbé egészségtelen), és mivel magyar fajról van szó, a nemzeti húrok pengetése is megteszi a hatását. A bozontos szőrzetű állat idén immár hatodszorra kap a fővárosban saját fesztivált február 8. és 10. között a Szabadság téren, ahol a kilátogatók találkozhatnak az ország minden pontjáról érkező tenyésztőkkel és őstermelőkkel, és közvetlenül tőlük vásárolhatják meg a termékeket, kizárva így a kereskedelmi láncokat, amelyek tovább drágítják az amúgy sem olcsó mangalica árát.

Szerencsére nem kell ahhoz feltétlenül fesztivál, hogy a hentesek által elkészített finomságokat ehessék a húsimádók. A kétezres évekre szépen lassan eltűntek azok a talponálló hentesboltok, ahol helybe, frissen sült disznóságokat, tepertőt vagy egy jó rántott húst is ehetett az ember fehér kenyérrel és savanyúsággal, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ezért persze elsősorban a nagy áruházláncok, hipermarketek megjelenése és elsősorban az „egészségpropaganda”, az állati eredetű zsírok démonizálása okolható. Mára azonban kiderült, a nagyáruházakban gyakran kétes minőségű húst kapunk, a pult mögött álló személyzettel nehézkesen diskurálhatnánk a megvásárolt hús eredetéről és frissességéről, már csak a mögöttünk tekergő sor miatt is. Így aztán ismét egyre többen járnak kis hentesboltokba és piacra, ahol hétről hétre ugyanattól a szimpatikus szakembertől vehetik meg a család asztalára kerülő húsokat, mert ha valami, ez aztán bizalmi kérdés.

A Hentesnél evők baráti köre a Facebookon már nem kevesebb, mint 5700 húsrajongó tagot számlál. Mint azt Máté Dánieltől, a csoport alapítójától megtudtuk, legnagyobb örömére egyre több hentesüzletben döntenek úgy, hogy árulnak frissen sülteket is. Sokan rájöttek, olcsóbban és kiadósabban megebédelhetnek ezeken e helyeken, mint például egy kínai büfében vagy gyorsétteremben, így visszatértek a melegpultos hentesekhez. A közösség tagjai folyamatosan megosztják egymással, hol mit érdemes enni, van ahol a véres hurkát, máshol a sült csülköt, megint máshol pedig a vasi pecsenyét muszáj megkóstolni, minden üzletnek más-más a specialitása. A baráti kör tagjai termékteszteket is tartanak néha, most éppen a kocsonyákon lesz a sor. Dániel egyébként szinte kizárólag kedvenc henteseinél vásárol húst, fontosnak tartja tudni, hogy mit eszik meg. Azt azért hozzáteszi, általában mindenre azt mondják, hogy magyar termék, ennek azonban nem szabad feltétel nélkül hinni, ugyanis sertésből például már jó ideje nincs annyi itthon, mint amennyit megeszünk. A lényeg azonban úgyis a feldolgozás folyamata, Dániel szerint a hurka akkor jó, ha le lehet vágni belőle egy ujjnyi szeletet anélkül, hogy szétesne, a kolbászból azt szereti, ami szinte kenhető, de mint mondja: „Mindenki a saját kolbászát szereti a legjobban.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!