Mindenki beszállt egy kicsit a zajba

Óriás fesztiválok és külföldi sztárfellépők ide vagy oda, az idei nyár egyik legkisebb és több szempontból legizgalmasabb zajongását a Mátrafüred melletti Sástón rendezték, méghozzá közösségi finanszírozásból, mindenféle szponzori támogatás nélkül. A 2009-ben indult, aztán kis időre szüneteltetett Fekete zaj névre keresztelt háromnapos rendezvényen a hazai és a nemzetközi alternatív és underground szcéna legjobbjai közül válogattak a szervezők.

Ez volt az a buli, ahol köztudott, hogy kicsit mindenki „belefizet a költségekbe”, és enélkül nem is sikerült volna. Persze van, aki csak a jegy és egy fesztiválpóló megvásárlásával szállt be, de tény, hogy a rendezvényt évek óta a résztvevők lelkesedése tartja egyben. Idén csak adományokból 1,1 millió forint jött össze, a költségek nagy részét a jegyeladásokból és a szálláshelyek értékesítéséből finanszírozták, de egyelőre veszteséges a 21 millió forintos összköltségű fesztivál.

Varga Balázs, a zaj megálmodója és egy személyben szervezője saját zsebből finanszírozza a rendezvényt, amit idén naponta 7-800 ember látogatott. Szeretnék megőrizni a függetlenséget, és az sem mindegy kit engednek be árulni, de jövőre pályázati támogatásra is számítanak. „Nem az a cél, hogy nyereségem legyen, ami plusz lesz, azt biztosan visszaforgatom majd a fesztiválba, ez nem a profitról szól. A lényeg, hogy álljon meg a lábán” – foglalja össze Varga Balázs.

Négy napra tehát a zaj a talpig feketébe öltözött, extravagáns gót vagy épp rocker közönség játszóterévé vált. Nem is hagytak unatkozni senkit, olyan előadókat hoztak el a színpadokra, akikkel máshol nem találkozhatott volna a hazai közönség. A káprázatos hangú svéd Anna von Hausswolff szombati koncertje például olyannyira elvarázsolta a közönséget, hogy mikor az utolsó dalnál a közönség között sétált, többen elsírták magukat a meghatottságtól.

Volt is min szipogni, szinte egy másik világba vezetett minket Anna lágy és ügyesen képzett hangja. Persze nem csak ilyen léleksimogató dallamok töltötték meg a teret, bőven akadtak kemény gitárszólók, zúzós basszusok és olyan elektronikus zene, amit az ember a mellkasában is érez.

A leginkább várt esemény a mára kultikussá vált Vágtázó Halottkémek koncertje volt, ami tulajdonképpen stílusteremtő, semmihez sem hasonlítható zenei irányzatot képvisel. Az együttest az az 1951-es születésű Grandpierre Attila vezeti, aki egyébként elismert fizikus és csillagász, egyetemi doktor, író és költő is. Máig úgy „melegít be” egy koncert előtt, hogy lefut két kilométert, majd a színpadon annyira eleven, hogy hozzátesz nagyjából még egyet. De nem csak ők nyűgözték le a fesztiválozókat, nagy élményt nyújtott a Képzelt város zenekar koncertje is, akik leginkább a komoly- és könnyűzenét keverő posztrock műfajban mozognak. Jól is esett az éjszakai csellószó a fák között.

Vasárnap aztán kicsit zúzósabb ütemek következtek, akkor lépett fel ugyanis többek között a posztmetál, alternatív metál műfajban mozgó francia Alcest és az electro-industrialt játszó amerikai Aesthetic Perfection. Panaszra egyik koncert után sem lehetett oka a közönségnek.

A fesztivál egyik különlegessége, hogy két színpadot állítottak fel egymással szemben, így míg az egyiken fellépett egy zenekar, a másikon tudtak hangolni. A közönségnek így nem is kellett mást csinálni két koncert között, csak megfordulnia. De nem csak emiatt jár a piros pont a szervezőknek.

Hiszen napközben is bőven volt hova menni, a kempingezők többsége az erdőt járta vagy épp megmászta azt a sárga színű sástói kilátót, ami eredetileg olajfúró toronynak készült, de nem felelt meg a hazai szabványoknak, így most kilátóként bárki felkapaszkodhat rajta 53 méter magasra.

A környezet és a kirándulási lehetőség miatt a családosok is szerették a fesztivált, nagyon sokan gyerekkel érkeztek. Szombaton szervezett program volt a kékestetői túra, míg vasárnap a Szent Anna-tóhoz lehetett sétálni. Varga Balázs azt ígérte: jövőre még több napközbeni programmal készülnek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!