A szelektálás pedig nem is volt olyan egyszerű, mint gondolnánk, elmondásuk szerint sokat küzdöttek azzal, hogy milyen szempontok szerint válasszák ki azokat a tárgyakat, amelyek jellemzőek rájuk, és meg is élnek egy kiállítási térben úgy, hogy közben nem fednek fel túl sokat intim szférájukból. Végül a saját készítésű tárgyfotók mellett fejenként két-két dolog került a falakra és a vitrinekbe, olyanok, amelyek nehezen voltak hagyományos kategóriákba sorolhatóak.

Így került a kiállítási térbe például Vörös Zétény hátvakaró gépe, amely egy vizsgafilm fontos kelléke volt, de valójában akkor sem volt jó semmire, amikor még nem volt összetörve. De műalkotás rangjára emelkedett Kiss Krisztina Noémi gördeszkája is, amire ugyan nagyon vágyott gyerekkorában, több történet és érzelem is kötődik hozzá, de soha nem tanult meg vele közlekedni.

Vagy éppen a vendégmatrac, amit Hermann Júlia születésekor a nagymamája varrt, hogy legyen hol aludnia, ha náluk vendégeskedik, de később gyermekkori kuckók és kamaszkori bulik elengedhetetlen kísérője lett. A tárgyak történetét a diákok személyes hangú esszéiből ismerjük meg, a kiállítás megszületésének történetét pedig egy kisfilm is bemutatja: így tárul a szemünk elé, hogy lesz hétköznapi tárgyból művészeti alkotás.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!