Felemelkedés és bukás – Molnár Piroska a feloldódott valóság falai között.
A mágikus realizmust látjuk a vásznon megelevenedni Pálfi György legújabb alkotásában, mely Karlovy Varyban a zsűri nagydíját és a legjobb rendezés díját is elnyerte, és bizonyára itthon is megtalálja, jó eséllyel meg is osztja közönségét.
Hat különös történetet, és egy, ezeket lazán összefonó, bár cseppet sem könnyed főszálat látunk: egy idős házaspár (Molnár Piroska és Benedek Miklós) módszeresen gyötri egymást, egészen addig, míg az asszony felmegy a hetedikre és a gurulós banyatankkal meg a pennys szatyorral a kezében leveti magát a mélybe. Abban a pillanatban, mikor elkezd feltápászkodni az aszfaltról, feloldódnak a valóság határai. A rendező kibillent bennünket a racionális gondolkodás megszokott sémáiból, épp olyan természetességgel, ahogyan az agyunk teremti meg a szubjektív valóságot, melyben a csoda vagy a tévképzet is tökéletesen igaznak tűnik.
Miközben az asszony visszabotorkál a hetedikre, emeletenként megáll szuszogni egy-egy ajtó előtt, és a néző számára megnyílik a mögötte rejtőző világ. Az első, roppant szellemesen megírt szkeccsben még derülünk azon, ahogy „a tudat határtalan erejével” átjárhatóvá válnak a közfalak, ám ezután már bénító szorongásokat látunk. Az elképzelt szörnyeteg ott áll velünk szemben a szobában; tehetetlenül nézzük, ahogy a szerelmünk egy vadidegennel enyeleg; anyaszült meztelenül állunk egy nagy társaság közepén; egy anya elpusztítja gyermekét; valakinek bogarak jönnek ki a száján; de maga a szabadesés zuhanás is a legizzasztóbb rémálmainkból vett motívumok.
Pálfi kérlelhetetlen precizitással viszi végig ezeket a történeteket, nincs esélyünk a megváltó felriadásra. Különleges, a képzőművészethez hasonlatos látásmódját Pohárnok Gergely operatőr fényképezése már az eszelős zsenialitás szintjére emeli. Akadnak azért kizökkentő pillanatok, egy-egy hiteltelen mondat, egy, a többieknél rosszabbul játszó színész, egy túlerőltetett befejezés. Mikor már úgy érezzük, ennél kellemetlenebb élményeket moziban aligha élhetünk át, a zárójelenetben újra megnevettet bennünket, pillanatnyilag oldva a nyomasztó hangulatot. Ahhoz talán még el kell telni egy-két napnak, hogy utólag már élvezzük is a filmet.
A Szabadesés nemzetközi sikere új tárgyalási alapot jelent a Filmalap felé és szabad utat adhat a Toldi-filmnek – fejezte ki reményét lapunknak Pálfi György a hazai bemutatót követően.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
