A magyar olvasók körében kevéssé ismert Katherine Pancol neve, annak ellenére, hogy manapság Franciaország egyik legkedveltebb szerzőjének számít. Művei több millió példányban keltek el szerte a világon, magyarul először a harminc nyelvre lefordított A krokodilok sárga szeme jelent meg.
A regény akár a francia irodalomban oly nagy hagyománnyal bíró nőregények sorába is léphetne – nem nehéz felismerni Flaubert Bovarynéjának vagy Mauppassant hősnőinek karikírozott, 21. századra hangszerelt karaktereit –, ha épp nem egy másik műfaj, a komédia legfőbb jegye, a fergeteges humor uralná az irodalmi teret, melyet a könyv magyar fordítójának élvezetes nyelvi játékossággal sikerült visszaadni.
Pörgős könnyedséggel megírt dialógusait, a letehetetlenség élményét nyújtó kalandos cselekménybonyolítást mintha egyenesen hollywoodi filmvászonra álmodta volna Pancol. Nőkről szóló könyv nőszerzőtől, mégis, mintha kívülről – talán a krokodilok sárga szemével – látná és láttatná az író a hölgyek intrikáktól átszőtt világát, ezáltal téve még nehezebben eldönthetővé:
ki kivel is van valójában?
A főszereplő testvérpár merőben eltérő, a végtelenben sem találkozó szekértáborai köré épül a regény cselekménye. A rajongók seregétől övezett, gyönyörű és léha Iris – kinek jelmondata: „A semmittevés művészet!” – és húga, a világból kikopott balfék bölcsész, a szeretőjével egy afrikai krokodilfarmra költöző férjétől frissen elhagyott Josephine mintha két külön univerzumban élne – nincs köztük átjárás. S ebből adódik a nagy hiányossága a regénynek. A nemi sztereotípiáktól átitatott, jórészt maró gúnnyal felskiccelt egybites karakterábrázolás ugyan magában rejti a jellemkomikumból adódó könnyű siker lehetőségét, ám nehezen hihető – vagy inkább elfogadható? – klisék ezek, még akkor is, ha a jó végül elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését.
(Katherine Pancol: A krokodilok sárga szeme. Ford. Füsi Lídia, Park Kiadó, 2015. 496 o.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!