Mozgókép rovatunkban: Minyonok
Jóval több lehetőség volt a Gru-filmeket is sikerre vivő minyonokban, bár a gyerekek és olykor a szülők is kellemesen elnevetgélhetnek az animált vígjátékon. Avagy békésen szundikálhatnak – nem fognak visító kacagásra és térdcsapkodásra felriadni.
Egy tökéletes világban mindenkinek lennének minyonjai. Legalább egy, de inkább több, mert nem csak szorongatnivalóan cukik a sárga gumicukortestükkel meg az egy – vagy kettő, de többszínű – szemükkel, hegesztőszemüvegükben
meg a kis kék kertészgatyáikban, de roppant szórakoztatóak is. Az is biztos, hogy több bajt csinálnának két perc alatt, mint egy csapat csivava az üvegházban, és mivel még a legkönyörtelenebb gonosz gazdát is kicsinálják, állandóan új főnök után kell nézniük.
Most megtudhattuk, hogy már előttünk is itt éltek a Földön, ezért jókora ugrásokkal végigmegyünk az emberiség gonoszevolúcióján – bár zsarnokok terén Napóleonig merészkedtek csak az alkotók –, hogy megérkezzünk a ’60as évek
Amerikájába, a Hair, a Doors és a virággyermekek korába. A világnak persze ekkor is volt sötét oldala, és hol máshol keressen magának új gazdát három főhősünk, mint a Gonoszbörzén? Az első női szupergonosz, Scarlett Túlölő személyében meg is találják pusztító rajongásuk új alanyát, és máris utazhatnak Angliába, hogy elrabolják neki II. Erzsébet királynő koronáját, jópofán kifigurázott James Bondkütyükkel, de Mr. Beanként szerencsétlenkedve.
A fordítás is épp olyan szellemes és mókás, mint a minyonok halandzsanyelve, melyet Pierre Coffin rendező egy személyben szinkronizált, mind a 899 minyonnak kölcsönözve a hangját. A történet ugyan nem magasröptű vagy tanulságos, ellenben percenként adagolják a helyzetkomikumokat, nyelvi és képi gegeket, oltári jó zenékkel aláfestve. Bár, ki tudja, Jim Morrison mit szólna ehhez – valószínű, ő is kérne magának egy minyont.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!