„Ez nem a szavak filmje” az író-rendező Szász János szerint; de egyrészt túl sokat mond el abból, amit a nézők képzeletére is lehetett volna bízni a ’20-as évek legbrutálisabb gyilkossági ügyének véres részleteiből, másrészt a lehetőségeihez képest túl keveset sejtet a drámai végkifejlethez vezető út szövevényességéből, egyben az emberi psziché alvilágának gazdagságából.

Ezúttal is a gyilkossá válás pszichológiája a rendező érdeklődésének fő tárgya, de ha a három kivételes színész, Hegedűs D. Géza, Gryllus Dorka és Nagy Zsolt nem adnának a személyiségükkel, tehetségükkel hitelt és súlyt a szereplőknek, csupán csak bábnak éreznénk őket a direktor kezében. Ahogy élettel töltik meg a filmcímben szinte népmesei figurákká egyszerűsített karaktereket, legalább mintha picit ők is alakítanák az eseményeket, nem csak haladnának az előre megírt végzetük felé. Bár Szász a forgatókönyvben többször is eltért a történet valós, dokumentált tényeitől, tehette volna akár még bátrabban is a maga korában már városi legendává duzzadt, mára csaknem teljesen elfeledett Léderer-üggyel.

Szász régi operatőrtársával, Máthé Tiborral együtt elképesztő finomságokat, hangulatokat, fény-árnyék játékokat mutat meg fekete-fehérben, ámde ezek a filmes eszközök nem igazán a ma, a kortárs nyelvén szólnak, inkább nosztalgikus húrokat pengetnek.

Eleve a brutálisan erőszakos és a nem kevésbé vadállatias szexszel teli jelenetek miatt ez nem könnyen befogadható alkotás, még sincs meg az a tartalmi folyékonysága (motiváltsága), amivel le lehetne nyelni a sok keserű és durva ízt. Persze a szereplők is csak rengeteg pálinkával öblögetve voltak képesek elviselni ezt az életet, s talán a legnyomasztóbb, még maguk se hitték el, hogy ebből lehet kiút, s benne egyáltalán más út, mint a bűn és az aljasság.


(Szász János rendezővel interjúnk a január 27-én megjelent Vasárnapi Hírek  19. oldalán.))

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!