A legsötétebb óra - Bálint Orsolya jegyzete Mozgókép rovatában.

 
Gary Oldman remélhetőleg az Oscargálán is győzelmet arat - A fotó forrása: UIP Dunafilm

A történelem fogaskerekeit láthatjuk működés közben, ahogy az immár Golden Globe-díjas, BAFTA- és Oscar-esélyes Gary Oldman (és sminkes stábja) lehengerlően megidézi Winston Churchill alakját, a II. világháború sorsfordító pillanataiban. Churchill legendás beszédeiből nem volt nehéz frappáns forgatókönyvet írni, amit Joe Wright, a kiváló brit kosztümös-klasszikus rendező tetszetősen és feszesen leforgatott, filmje nálunk mégis sok nézőt elveszíthet.

Bár a fordítás minősége jó, a retorikai bravúrok igazán csak az anyanyelvűekhez jutnak el. Márpedig ez a film a szavak hatalmáról szól, ami Churchill legfontosabb fegyvere volt, elsők közt tudta ezt a tömegmédián keresztül is a javára fordítani (akárcsak Hitler). És mert hiába volt jelentős államférfi, sokkal ellentmondásosabb történelmi figura, mint a brit közönség számára idealizált és didaktikusan kiszínezett képe, ami a szkeptikusabb magyar nézőket eleve bosszanthatja.

Abban a pár napban, amire a film fókuszál, többfrontos háborút vívott: a brit politikai elittel, akik közül többen álltak a békekötés (és talán a nácik) pártján, mint gondoltuk volna, az inkább gyáva, mint oroszlánszívű királlyal, illetve a „gátlástalan szobafestővel” és pusztító haderőivel. Gondolatban mellé tehetjük Christopher Nolan Dunkirk című remekművét, ami az eseményeket a katonák és közemberek perspektívájából mutatja be, hogy még árnyaltabb (és kevésbé sznob) képet kapjunk.

Igazán azoknak érdekes, akiket izgatnak a politikai intrikák és párbajok, a ma már megkérdőjelezhetetlennek tűnő fordulatokat megelőző alkudozások és érvelések. Van benne sok, a mára is érvényes tanulság: például, gondolkodás nélkül eladták volna Közép-Európát (mint ’56-ban vagy még ma is); hogy egy miniszterelnök döntése, egyetlen beszéde milyen óriási hatással tud lenni nemzetére, akár a kontinensére is egy kiélezett történelmi pillanatban, s talán a legfontosabb, hogy Churchill nem kötött kompromisszumot diktátorokkal, mint ahogy most Európa teszi Putyinnal, s a többi „kistigrissel”.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!