Hitchcock is megnyalná mind a tíz ujját egy ilyen film után, mint amelyet Hossein Amini rendezett. Mesés helyeken járunk, a gazdagok és gondtalanok világában, akik nem a turistacsoportoktól zsúfolt nyáron utazgatnak a Mediterráneumban. Ám a látszat csal, senki sem az, akinek mondja magát, és egyetlen pillanat alatt romlásba dől három élet, mikor Chester (Viggo Mortensen) megöli az utána, valamint a neje, Colette (Kirsten Dunst) után szaglászó magándetektívet.
Menekülniük kell, amihez kapóra jön a fiatal idegenvezető (Oscar Isaac) Colette iránt érzett vonzalma, ezért segít a szökésben. (Anti)hőseink kötéltáncot járnak a lebukás vékony vonalán – a Parthenontól Hérakleionon át a Knósszoszi palotáig –, de rájönnek, hogy egymástól jobban kell tartaniuk. Mortensen alakítása a film legélesebb portréja, képes rabul ejteni bennünket csupán a tekintetével, mely még a film vége után is az emlékezetünkben izzik.
Az egyszerre nagy ívű és bámulatosan árnyalt filmzenét Alberto Iglesias (Almodóvar kedvenc zeneszerzője) jegyzi, és ha egy pillanatra behunyjuk a szemünket, a zenéből is pontosan tudjuk, hol tart a cselekmény, és mikor szabad levegőt vennünk.
A film azoknak talán csalódást okozhat, akik nagy drámai csúcspontot várnak, mert végig robbanásközelben feszül. Ám pazar „régimódi” moziélményt adhat azoknak, akik ezt a szűnni nem akaró sistergést és a freudi mélységekbe hatoló belső drámákat kedvelik, melyeknek nincs feloldása, csak tragikus végzete.
(Mozi: Menekülés sehová - Kétarcú január)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
