Gyanús, hogy Jason Statham, Steven Segal és Jean Claude van Damme karrierjére pályázik. Már megint mit keres egy tucatakciófilmben ez a remek színész, akinek ráadásul olyan szexepilje van, hogy olimpiai számot nyerhetne vele?
Nyilván pénzt. Vagy a könnyű sikert. (Talán ezért is randizgat húszéves fürdőruhamodellekkel). Bár inkább a Guy Ritchie-vonalat folytatná! A most feldolgozott A mestergyilkos című klasszikus 1972-ben Charles Bronsonnal még akkorát szólt, mint egy légvédelmi sziréna. Ma viszont még elegáns szereposztással és pirotechnikai bravúrokkal sem sikerült a középszerből kiemelni. Stathamnek pedig ez az ötvenkettedik filmje, amelyben profi bűnözőt alakít. Egyszerre szakmájának Michelangelója, zen, mint Buddha és erényes, mint egy Grál lovag. Ha nem Arthurnak hívnák, ő lenne Lancelot.
Hollywoodban régóta úgy hiszik, a bérgyilkos precíz gyilkolórobot, élsportoló, matekzseni, raliversenyző, illetve Chuck Norris és MacGyver egyenes ági leszármazottja. Olyan fedőnevekre hallgat, mint a Takarító, a Problémamegoldó, az Eltüntető vagy a Szerelő. Két tökéletes gyilkosság között klasszikus zenét hallgat, vagy hegedűtokban hordja a távcsöves puskáját. Biztonságos magányát csakis egy gyönyörű örömlánnyal vagy kiskorú (néha nagykorú) árvával osztja meg. Lepukkant hotelszobában, avagy luxusbungalóban él a Saint Louis-i mocsárvidéken. És mivel a bérgyilkosok csizmában halnak meg, előbb-utóbb saját munkaadója akar megszabadulni tőle, vagy érzelmileg sebezhetővé válik, és jaj neki.
Statham játéka most is remek, elég a másol-beilleszt gombokat megnyomnia. Az egykori búvárúszóbajnoknak persze ide is beszuszakoltak víz alatti jeleneteket, amiért a hölgynézők is hálásak lehettek. Már az elején lekenyereztek bennünket olyan eszméletlen hasizom- és mellkasvillantással, hogy az orromba toltam a popcornt és eláztattam a partedlim. Nem hiába dob ki a gugli 357 ezer találatot a „Jason Statham félmeztelenül” keresőszavakra. Öt percen belül vad, vérforraló ágyjelenetet is kaptunk. Ezután csak csontok reccsentek, fegyverek kattogtak, bombák pukkantak és a vér zubogott. Nekem sok is volt a durvaság. A bérgyilkolás már csak ilyen ipar, azbeszttel bélelt gyomor kell hozzá meg acélsodrony idegek, én meg még egy disznóvágást se élnék túl.
Hősünk akár egy gép, végzi a dolgát. Még arra a megbízásra sem kell rábeszélni, mikor mentorát és atyai pártfogóját (Donald Sutherland ugyanazt játssza, mint Az olasz melóban) tűzik a céltáblájára. Nem is a lelkiismerete mocorog, mikor később szárnyai alá veszi mentora fiát (Ben Foster), csak a számlát akarja kiegyenlíteni. Aztán persze kiderül, hogy mindenki felhasznált mindenkit, és ez bosszúért kiált, akár egy westernben, csak modernebb fegyverekkel és olcsóbb szöveggel. „Olyan magas vérdíjat tűzök ki rád, hogy ha tükörbe nézel, a saját tükörképed fog pofán lőni” – fenyegeti egykori munkaadója. Ez még állt volna Bronsonra, aki magáról is azt mondta: „úgy nézek ki, mint egy dinamittal felrobbantott kőbánya.” Statham tükörképe viszont inkább fizetne azért, hogy cserélhessen gazdájával.
(Forgalmazó: Fórum Hungary)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
