Végre egy remek, intelligens humorú, briliánsan eljátszott, szerethető és minden percében élvezhető film! Meg sem lepődöm, hogy 12 Oscar- jelölést is kapott – s ezzel hivatalosan máris az év legjobb filmjének számít – A király beszéde.
Legelébb is Colin Firth érdemelné meg az Arany Glóbusza mellé a legnagyobb elismerést. Eddig is tudtuk, hogy remek színész, bár Mr. Darcyként és sok más szerepében a sármja háttérbe szorította szakmai kiválóságát. Most azonban, hogy bár királyi méltósággal, de szederjes arcbőrrel, bénán oldalra fésült hajjal látjuk, végre „önmagát” adhatja. Zseniálisan játssza a dadogásától szenvedő trónörököst, aki joggal irtózik a nyilvános szerepléstől, s főképp a rádiós beszédmondástól. A rádió (és a filmhíradó) márpedig komoly tényező volt akkoriban. Már nem volt elég, ha egy király jól fest a lovon, és nem esik le róla, a médiaszereplés segítségével minden egyes alattvaló úgy érezhette, hogy a király személyesen őhozzá intézi szavait. S a hatalom birtokosai tudták is, hogy használják az új „Pandora szelencéjét”: a Canterbury érsek például maga szerkesztette meg a koronázásról szóló filmhíradót. Hol voltak ekkor még holmi médiatörvények…
Nem csak Firth remekel, olyan csodás színészek játszanak alá, mint a bohém ausztrál beszédtanárt alakító Geoffrey Rush, és a jövendőbeli királyné szerepében a most végre elbűvölően „normális”, de persze kellően szarkasztikus arisztokrata angol dáma, Helena Bonham Carter. Persze ők sem maradhattak ki az Oscar-jelölésekből, ahogy a rendező Tom Hooper és a zeneszerző Alexandre Desplat sem, de a forgatókönyvírótól a vágón át a jelmeztervezőig mindenkit jelöltek. A remek egyéni teljesítményekből pedig elképesztően jó eredmény született, a film egy másodpercre sem dadog! Meg kell említeni az érsek szerepében Derek Jacobit, a nyámnyila VIII. Edvárdot alakító Guy Pearce-t és a Wallis Simpsont játszó, mesterien ellenszenves Eve Bestet is…
Bár a történetben párhuzamosan fejlődik York hercegének és beszédtanárának „fordított Pygmalion” kapcsolata s végül barátsága, valamint a herceg személyes sorsa és királlyá válása-választása, a történelem szinte csak aláfestésként jelenik meg. A drámai csúcspont nem is a II. világháború kitörése, hanem VI. György, avagy Bertie első sikeres rádióbeszéde.
Ekkorra már annyira együtt érzünk vele, hogy szívből szorítunk neki, mégis tudunk rajta nevetni, de egy percig se kárörvendően. Persze mindez csak fikció, és lehet, hogy VI. György valójában dögunalmas, rátarti arisztokrata volt, Colin Firth viszont állati jó fej király lenne.
(Forgalmazza a Budapest Film)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
