A nevezetes emberekről készült filmek legtöbbször életrajzi témájúak. Lehetnek fikciósak, vagy megtörtént eseményekre támaszkodók, bár még ez esetben is távol állnak a dokumentumfilmtől. Miközben vékonyka szeletét képviselik a teljes filmgyártásnak, népszerűségük a némafilmkorszaktól máig verhetetlen. A bemutatott híresség kultusza, szeretete vagy megvetése is vonzza a közönséget, ezért is adják gyakran filmcímnek az ő nevét. Ám Dennis Bingham, az Indiana Egyetem filmesztétika professzora szerint valójában azért kedveljük ennyire az ilyen alkotásokat, mert ezeket nézve „felismerjük az emberi természet titokzatosságát, miszerint soha sem ismerhetünk meg tökéletesen egy másik személyt”.

A színészeknek azonban éppen úgy kell tenniük, mintha tökéletesen ismernék az általuk játszott hőst. A királynő című film főszerepéhez Helen Mirren II. Erzsébet hanghordozását és gesztusait tanulmányozta. Azt, miképp biccent a fejével, hogyan tartja a kistáskáját. Szerencsés volt, hogy a forgatás előtt a királynő fogadta őt egy teára, így közelről is megfigyelhette őt.

Bár az életrajzi filmekben általában rengeteg dolga van a smink- és maszkmestereknek, Mirren tökéletes átalakulása már nem hagyott sok feladatot nekik. Feltehetőleg II. Erzsébet sem volt elégedetlen Mirren Oscar-díjas alakításával, hiszen később is meghívta a színésznőt magához.

Talán szerencse, talán még nagyobb falat olyasvalakit eljátszani, aki most is él. Így ugyan van lehetőség a személyes találkozásra, de sok színész tart is az általa megformált híresség ítéletétől. Will Smith emiatt nyolc éven át nem merte elvállalni Muhammad Ali szerepét, mert nem állt rá készen. Ahhoz pedig túlságosan tisztelte minden idők egyik legnagyobb sportolóját, hogy félszívvel játssza el. Ezután még két évig edzett a szerepre, miközben ugyanazt ette, mint Ali, aki végig jelen volt a forgatáson is, de a filmet először csak moziban volt hajlandó megnézni. Smith nem hagyta cserben példaképét: „tökéletes színész, még én is azt hittem, hogy ő én vagyok” – méltatta később az ökölvívó-legenda az amerikai ABC csatornának adott interjúban. A színész azt vallja, alapvetően változtatta meg az életét ez a szerep. 33 évesen pályája csúcsára ért, úgy érezte, innen már nincs feljebb. Szerencsére azóta kiderült, akad még jó karakter számára.

„Nelson Mandelát nehezebb volt eljátszani, mint Istent” – vallotta be a CNN-nek Morgan Freeman, aki pedig kétszer is alakította már a Mindenhatót. De még ő is megszeppent Mandela nagyságától, a világra gyakorolt hatásától. Miközben a szerepre készült, többször is találkozott a volt dél-afrikai elnökkel és családjával, és olyannyira összebarátkoztak, hogy máig tartják a kapcsolatot. Az Oscar-díjas Marion Cotillardot is megbénította a Piaf című életrajzi film forgatása kezdetén, hogy olyan személyiséget kell játszania, akit végtelenül csodál. Egészen addig nem érzett rá a szerepre, míg ettől az idealizált képtől meg nem szabadult, és végre látta a zseniális énekeső gyengéit is. Annyira azonosult a szereppel, hogy mikor énekelnie kellett, úgy érezte, mintha Piaf hangja jönne ki a torkán, és mintha ő irányítaná a mozdulatait is. 

A felkészülés egy ilyen szerepre minden esetben elmélyült munkát kíván a színészektől. Míg Will Smith-nek vagy Robert De Nirónak több kiló izmot kellett felszednie szerepéhez, Colin Firth a beszéddel küzdött, hogy eljátssza a dadogó VI. Györgyöt A király beszéde című filmben. „Nincs beszédtanár, aki dadogni tanítana. Ez volt a legnehezebb a felkészülésben” – mesélte Firth a brit Daily Tele­graphnak. Végül úgy sikerült elsajátítania a dadogást, hogy azt figyelte, hogyan próbálják meg kezelni. Szerencsére akadt a stábban egy forgatókönyvíró, aki gyermekkora óta dadog, és hozzá fordulhatott kérdéseivel.

Többnyire a saját fantáziájából építette fel a karaktert, hiszen személyesen soha nem találkozhatott őfelségével.

Sokszor nem csak a színész megítélését befolyásolja, ha azonosítják a szereppel, hanem a lefestett hírességről alkotott képet is átalakíthatja. A londoni Q magazin szerint sokak véleménye megváltozott a The Doors együttesről Oliver Stone kultikus filmje után. A rajongók a megdöbbentő hasonlóság miatt eleinte örültek a Jim Morrisont játszó Val Kilmernek, később a sztár emlékének meggyalázásával vádolták, amiért kiállhatatlan szociopataként jelenítette meg az énekest. Kilmer különös módon készült a szerepére: azokban a bárokban lógott, ahol egykor Morrison, és egy éven át ugyanolyan ruhákban is járt.

A híres nőkről szóló életrajzi filmek – legyen a hősnő Evita Peron, Virginia Woolf, Marie Antoinette vagy Frida Kahlo – többnyire hasonlítanak abban, hogy a nő sikerességéből fakadó konfliktusait, avagy tragédiáját mutatják be. A BBC kérdésére, hogy milyen volt egy olyan különleges asszonyt eljátszani, akit az emberek máig szeretnek és gyűlölnek, Meryl Streep is azt felelte: azt kereste a Vasladyben, ami emberileg közös bennük, s ez nem más, mint ahogy nőként próbálnak helytállni egy férfiak irányította világban, ami éppúgy igaz Hollywoodra, mint az angol parlamentre.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!