Woody seriff előzi Matukát

Ijesztő lenne számukra, mint egy horrorfilm az ő vizuális nyelvükön, vagy nem is értenék, értékelnék. Ahogy olyan is akad, amivel egy felnőttet ki lehet kergetni a világból, ők mégis rajongva nézik meg száz­huszadszorra. A kiskorú tesztközönség véleményét is figyelembe véve, íme, egy közös lista a legkiválóbb animációs filmekből.

Szívsimogató, tele kedves üzenettel, humorral és izgalmas akciójelenettel, csodálatosan megvalósítva – a Toy Story 3. része minden idők legnépszerűbb animációs filmje az IMDB amerikai filmes adatbázis szerint is. Woody seriff, Buzz Lightyear, Krumplifej ­uraság és a többiek animációba csomagolt kalandjain egyaránt tud nevetni szülő és gyerek, még ha más miatt is. A gyerekek értik, mi pedig talán még emlékszünk arra, milyen volt gyermekként a képzeletünkből vadnyugati tájat átszelő vasútvonalat, óriási viaduktot vagy hatalmas lovagvárat építeni. Ezért imádják a játékok gazdájukat, Andyt, de még a fiam is összefirkálta fekete filccel az új gumicsizmája talpát, hogy ráírja, ő is Andy tulajdona. Bár a családban mindenki autómániás, a Verdákat nem csak emiatt szeretjük. Az a John Lasseter írta és rendezte, aki a Toy Storyt, a Szörny Rt.-t, a Némó nyomábant és az Egy bogár életét is. Nemcsak az animáció lenyűgöző, de alig akad szívhez szólóbb mese a barátságról, mint Villám McQueen, Matuka és a rozsdás verdák története. A film izmos a nyelvi humorban is, a magyar fordításért külön hálásak lehetünk Hamvas Dánielnek, aki kitalálta a RozsdaMarist, Kipufogófürdőt meg a dugattyúkokat. A szinkron is eredeti, Náray Erika, Gesztesi Károly, Kristóf Tibor, Ganxta Zolee – de még Erős Antónia is – igazi egyéniséget adtak a beszélő kiskocsiknak. Izgatottan várjuk a hamarosan megjelenő folytatást, melynek már az előzetesét is annyiszor láttuk, mint az első részt.

Én még Disney-rajzfilmeken nőttem fel, ugyanakkor nem voltam tündérmesés-operettes típus, és akkoriban nem spóroltak a vérfagyasztóan rémisztő figurákkal sem. Az első kedvencem a 101 kiskutya volt – persze a régi szinkronnal –, melyben az izgalmas kalandot tüneményes háziállatok élték át, akik túljártak még az emberek eszén is. Szörny Ella de Frász pedig már inkább vicces volt, mint ijesztő, hála Roger gúnydalának. A Verdákon és a Toy Storyn növekedő gyerekeimnek azonban kevésbé látványosak ezek a régi filmek, hamar elunják magukat rajtuk. Nem így a Szépség és a Szörnyeteg esetében, mely először zenéjével nyűgözte le őket. Nem meglepő, hogy két Oscarral az övé minden idők egyik legjobb filmzenéje. Kedvenc szereplőjük pedig ki más lenne, mint a „túltöltött zokni”, Gaston, kinek mellét „fürtösen borítja szőr”. Egy bővebb listán a régi gigászok közül elfért volna még A kis hableány, az Oroszlánkirály, a Pinokkió és az Aladdin is, míg a Pixarral készített Disney-művek, a L’ecsó, a Wall-E vagy a Hercegnő és a béka már nem csak dallamaikkal és történetükkel, de aprólékosan kidolgozott látványvilágukkal is remekül lekötik az igényes kis nézőket.

A két nagy animációs laboróriás, a Disney/Pixar és a Dreamworks közötti versenyt nem csak az Oscarok és a bevételek tekintetében vezeti már évek óta az előbbi. A Shrek, a Jégkorszak és a Madagaszkár bár számos remek poént és figurát, valamint egy alapművet, a „Riszálom így is, úgy is” dalt adta az örökkévalóságnak, legfeljebb időnként egy kis változatosságot lop a Verdák, Toy Story, Szörny Rt. triumvirátus képernyőuralmába. A Jégkorszakban bár viszonylag kevés a geg, az akció, és a forgatókönyv sem nagy mesélői ambíciókból íródott, a remekül eltalált és kiválóan szinkronizált figurák tökéletesen elegendőek a szórakozáshoz. A fő sztár a Geszti Péter hangján megszólaló szupercuki lajhár, Sid, míg a valaha megrajzolt legviccesebb epizódszereplő a makkjáért harcoló motkány.

A Dreamworks tavalyi nagy meglepetése volt az Így neveld a sárkányodat, melyet a Toy Story 3. része kissé méltatlanul háttérbe szorított. De nem a gyerekek szemében! A tanulságban is gazdag történetet a különleges helyszín és szokatlan szereplők teszik igazi unikummá. Akárcsak a Szörny Rt.-t, melyben az alapötlet a legzseniálisabb, hogy a szörnyek éjjel bemennek a gyerekek szobájába ijesztgetni, hogy a gyereksikolyból aztán a városaikat működtető energiát állítsanak elő. Dráma és akció, barátság és szerelem – bár a gyerekek szintjén játszódik, a felnőttek a nyelvi és képi humort és az ötleteket értékelhetik benne. „Saját szemekkel láttam!”

Az első világhírű ogre, Shrek kalandjainak célcsoportja már a fantasy irodalmon felnőtt és a klasszikus mesékbe belefáradt szülők lehettek. Ugyan egy jó poénnak indult, hála a sikert szimatoló hollywoodi producereknek, ma már az animációs kánon része folytatá­saival együtt. A böfizős-pukizós humor miatt nekem nem a szívem csücske, de hát rajtunk maradt, akárcsak a Fel!, melyet szintén többször kellett megnéznem ahhoz, hogy beleszeressek. Most már nincs hét, amikor ne sülne el itthon belőle legalább egy poén, például a „Légyszi, légyszi, légy a foglyom!”

A magyar rajzfilmek, különösen az igazán értékes régi darabok ugyanazzal küzdenek, mint a több évtizedes Disney-animációk: nehezen veszik fel a versenyt a látványos digitális technikával. Talán csak a történetében és képi világában is imádnivaló Vuk és a humorban egyedülálló Szaffi képes erre. Mindkettőt Dargay Attilának köszön­hetjük, és a csodálatos magyar színészeknek, akik ahngjukkal megannyi bájt vittek a rajzolt hősökbe. Bárcsak folytathatnák ezeket a hagyomá­nyokat. Hogy is mondta Monte­cuccoli? „Ha a győzelem gátja a gát, a gátat fel kell rob­bantani!”



Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!