Aki lépett már bele legóba, kivont kardú játékkatonába, vagy egy adag takonyba mezítláb, éjjel, mikor felsír a gyerek, vagy ejtett már le pelenkát a „vajas felével”, jókat tud derülni a Testcsere című vígjátékon. Akinek soha nem volt hasonló élménye, vagy nem ismer tréfát a gyereknevelésben, jobb, ha meg se nézi a filmet.
A családi élet kemény meló, logisztikai és fizikai kihívások végeláthatatlan sora. Még a gyerekek feltétel nélküli szeretete sem mindig kárpótol a magán- és a házasélet, meg a megszakítások nélküli alvás állandósult hiányáért. Nem csak otthon játszik az ember a túlélésre. Családfenntartóként és a karrierlétrán himbálózva a szeretett hivatás is már csak stressz és gyomorgörcs. Ráadásul, miközben a férfi talicskával tolja haza a pénzt, hitvesétől csak a szemrehányást kapja. A nő pedig többnyire joggal szomorkodik, hogy párjának már nem jut energiája a kapcsolatukra, és elhanyagolja, miközben ő a szívét-lelkét kiteszi a családért. Mindez belátható időn belül – legalább, míg megnőnek a gyerekek – nem is fog változni, amitől még inkább csapdában érzi magát az ember fia és lánya.
De ki mondta, hogy nem lehet ugyanígy belefáradni a bohém és buja, napirend- és gondoskodásmentes agglegény életbe? Mikor senki nem vár haza, és a hűtőben csak romlott kaja bűzölög. Reggel sem egy kedves arc ébreszt, hanem a macskajaj. A fene nagy szabadságnak ára van, nem minden hónapra jut egy konzervspagetti-reklám, ezért el kell vállalni még a „lornót” (light pornót) is egy vadmacskafejű, szottyadt nősténnyel. Változtatni ezen talán könnyebb, de a felelősségtől, kötöttségtől való irtózás, no és az elkényelmesedés lepisszegik az önkritikát.
Nem akaródzott megnéznem a Testcsere című vígjátékot, hiszen annyi filmet láttunk már, melyben valami mágia folytán testet cserél két ember, akik túlságosan vágynak a másik életére. Ráadásul ezek ketten (Jason Bateman és Ryan Reynolds) egy giccses szökőkútba pisilnek bele részegen, mikor megtörténik a dolog. Ám ha túltesszük magunkat az elcsépelt alapötleten, alaposan megírt párbeszédekkel, szellemes riposztokkal teli, pörgős forgatókönyvet kapunk a Másnaposok szerzőitől. A folyamatos poénzubogásba becsúszott pár pisi-kaki vicc, és vaskos, politikailag nem korrekt humor is. Az amerikai kritikusokat fel is bosszantotta a film, amiben talán van némi képmutatás.
Jason Bateman helyes baleksága sokadszorra is jól mutat egy őrült vígjátékban. A feleségét alakító Leslie Mann pedig zavarba ejtő öniróniával képes magát lecsupaszítani szerepében. Látjuk szoptatni, hisztérikusan sírva fakadni, és a vécén görnyedni a thai kaja után. Talán túl sok ez az őszinteség? A két, sorsával elégedetlen fickó csak azért cserélne szívesen, mert egyik sem érti, ugyan mi baja lehet a másiknak. Mi pedig már attól jobban érezhetjük magunkat, hogy rájövünk, az egész emberiség ugyanazokkal a problémákkal kardozik. Sokszor nehéz szeretnünk, amink van, ezért mind arra vágyunk, amink épp nincs. Viszont rajtunk múlik, hogy állandó harcnak éljük-e meg az életet, tudunk-e lazítani, avagy képesek vagyunk-e áldozatot hozni valami jobbért. Nem is kell ehhez feltétlenül fényes nappal, egy zsúfolt pláza közepén szökőkútba csurgatni.
(Forgalmazza a UIP-Duna Film)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
