Miért szeretik a nők a csúnya férfiakat? Mert ők tudják, ha egyszer egy nő őket választja, végre önmaguk lehetnek. Nem kell szebbnek, különbnek látszaniuk, azzal hódíthatnak, amivel tudnak: humorral, gyöngédséggel, figyelmességgel, őszinteséggel.
Ám aki ezt nem érti, úgy bámul a furcsa párra, a ragyogó Nathalie-ra és a bumfordi Markusra, mintha Yoda mestert látná Leia hercegnő oldalán. A Nathalie második élete című film két összegyűrt szívet simít össze ártatlan bájjal és finom humorral, ettől igazi francia „delicatesse”.
Nathalie (Audrey Tautou) egyszerre légies tünemény, mint egy szál pipacs, és rémisztően kemény, lehengerlő főnöknő.
Valójában szerelme – a szemtelenül vonzó, ráadásul szellemes és romantikus François (Pio Marmai) – váratlan elvesztése, és az azt követő hosszú gyász edzette őt ilyen rideggé, gépiessé. Az ő Csipkerózsika-története a film, szívének újraéledése a százéves álomból, csakhogy a királyfi helyett egy pocakos viking ébreszti fel.
Markus (François Damiens) olyan, mint Pierre Richard kopaszka, vigyori feje Gerard Depardieu mackótestére csavarozva.
Persze erre rá is játszanak, és két számmal kisebb pulcsit adnak rá, amitől úgy néz ki, mint Bud Spencer Harry Potter ruháiban. S ha ez még nem lenne elég, svéd: száraz, mint a száznapos Wasa kenyér pirítva, és merev, akár egy fröccsöntött Ikea-szék. Kollégáinak még a létezése sem tűnik fel. Míg egy napon főnöknője dacból, kétségbeesett lélegzetvételi kísérletből, avagy hirtelen elmebajból szájon nem csókolja a dossziékért érkező, suta férfit. Markus ettől persze szárnyakat kap, és udvarolni kezd. Míg őt a csók és Obama elnök kampánybeszéde hevítik, hogy „eljött a változás ideje!”, Nathalie eleinte csak szánalomból és lelkifurdalásból nem dobja ki. Aztán a rengeteg kedves gesztus, félszeg bók és az őszinte lángolás csak átszivárog az önvédelmi sáncokon, és Nathalie rádöbben, így még senki sem rajongott érte. „Imádom a hajadat. Elmennék nyaralni a hajadba” – ki ne olvadna el ilyen szerelmi vallomásoktól? Persze ettől még Markus ugyanolyan esetlen, rémesen rövid sortban jár futni, és égnek álló pár hajszálát lapogatja a tükör előtt.
Francia vígjátékhoz híven a humor a helyzetkomikumban rejlik, amelyet az ügyes színészek pompásan ki is használnak.
Mesés az összhang köztük, illetve a rendező és a forgatókönyvíró testvérpár, Stéphane és David Foenkinos között is. Émilie Simon édesded dalai pedig tündéri gráciát sugároznak, akárcsak Audrey Tautou, aki épp olyan bohókás és imádnivaló, mint Amélie szerepében. De Tautou és Damiens hiába lépnek egy ütemre, sokan ezután is azt fogják hinni, ilyen szerelem csak filmekben létezik, a muglik csak muglikkal randizhatnak. Pedig valójában Tautounak sem éppen a tipikus gigerli az esete. De ő nehezen is találna olyan partnert, aki kicsit sem csúnyább nála.
(Forgalmazza a Ristretto Distribution Kft.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
