Elvis nem halt meg, csak hazament, ezt már a Men in Black – Sötét zsaruk óta tudjuk. Az űrlények köztünk járnak, és nem anális beültetéssel szórakoznak, hanem az amerikai kormánynak és a filmeseknek adnak tanácsokat. Ezt teszi Paul is, aki azt állítja, azért néz ki úgy, mint egy tipikus, kis zöld ufó nagy szemekkel, nehogy halálra rémítse az embereket.
Lelkes rajongója a földi bódítószereknek, pocsékul vezet, és úgy káromkodik, mint egy bandatag, ami az űrlény hangját adó Seth Rogennek persze könnyű falat. De van számos különleges képessége is, például a gondolatátvitel, a kézrátétes gyógyítás, és haza is tud telefonálni. Ki más segítene neki hazaszökni, ha nem két sci-fi őrült „kocka”, Graeme (Simon Pegg) és Clive (Nick Frost).
A helyiek szemében furcsa és gyakran melegnek nézett angol páros épp a Comic-Conról, a képregény- és sci-fi fanatikusok amerikai világfesztiváljáról tart hazafelé egy lakóbusszal, útba ejtve az ufóhívők legfontosabb zarándokhelyeit. Nyakukban a Pault üldöző kormányügynökökkel, egy pár felbőszült helyi nagylegénnyel és az „elrabolt” lánya után eredő, mélyen vallásos papával olyan őrületes road movie-t kerekítenek, hogy a kacagásnak a stáblistánál sincs vége. A filmet kitűnő angol humorral írták, rengeteg helyzetkomikum és geg durran el benne, elsősorban az amerikaiak rovására. De a hithű katolikusoknak is szükségük van jó nagy adag humorérzékre, hogy ne érezzék bántónak az intelligens tervezés folyamatos és igen éles kritikáját.
A „kockákat” sokan úgy látják, mint akik éjjel-nappal a számítógép előtt ülve szerepjátékoznak, fantasy ponyvákat olvasnak halomszámra, gagyi ereklyéket gyűjtenek, és nemigen rendelkeznek társas kapcsolatokkal, a hasonszőrűeket kivéve. Lesajnálják őket, pedig csak örök gyerekek ebben a rémesen racionális világban. Mindenben felfedezik a varázslatot – avagy a parajelenséget –, még az időzónák átlépését is időutazásnak élik meg. Hisznek az értelmes földönkívüli civilizációk létezésében, ha már a földi amúgy sem mindig túl intelligens. A szerelmi életük sem szokványos, ewok csajokra meg a Csodanőre gerjednek. De nem kell megijedni, a legtöbb sci-fis utalást az is érti, aki csak az alapokat, legalább az E. T.-t és a Csillagok háborúját látta. Persze minél többet tud a néző a mókás szubkultúráról, annál több kis finomságot fedezhet fel a filmben.
Nem csak a történet mozgalmas, a szereposztás is tartogat meglepetéseket. Még egy igazi sci-fi filmes legenda is feltűnik, de a világért sem lőném le ezt a poént. Az összeszokott brit komikus duó, Pegg és Frost hiteles és szerethető páros, akárcsak a Pegg barátnőjének választott, kedvesen fura lány, Kristen Wiig. Jason Bateman tőle meglepően sok humorral játssza Lorenzo Zoil (a feliratban ki tudja, miért, Laya) különleges ügynököt. Csak Paul nem kellemes figura, de ahogy az emberek sem egyformák, nem lehet minden űrlény cuki, mint E. T., és jámbor, mint Yoda. Még örülhetünk, hogy nem Darth Vader vagy az Alien jött látogatóba. Amerika éves költségvetése rá is menne a telefonszámlára.
(Forgalmazza a UIP-Duna Film)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
