A kirakós minden elemét ismerjük: látszólag lelkiismeretlen, dörzsölt Los Angeles-i zugügyvéd, piti ügyekkel, tönkrement családdal és durva alkoholfüggőséggel, dögös, de kibírhatatlan exnejjel és exzsaru nyomozótárssal, véres kés, béna államügyész, tárgyalóterem tele mulya esküdtekkel, szigorú idős bíróval, félholtra vert prosti meg dúsgazdag playboy vádlott egy kiló vajjal a füle mögött.
Az igazság ára mégis az idei legizgalmasabb krimi, mert a falatkákat meglepően csavarosan és remek színészek által mesterien tálalva helyezik a tányérunkra.
A történet úgy pörög, mint a búgócsiga. Az író, Michael Connelly bár „puhakötéses” szerző, és az Albatrosz-sorozatban adnák ki, ha az még létezne, őt olvassa Bill Clinton a repülőn, folytatásos részletekben közli a New York Times, és Clint Eastwood is megfilmesítette már (Véres munka). John Romanónak alig kellett hozzátennie a forgatókönyvhöz, bár pár jó poént is beleadott, mint például a Mickey Haller (Matthew McConaughey) rendszámtábláján szereplő „Nem bűnös” felirat. Mert ártatlan védenc nem létezik, csak „nem bűnös” – ez Mickey alapelve. Azért tetemes mennyiségű whiskeyre is szükség van, hogy az elv működjön, hiszen Mickey retteg attól, hogy egyszer nem tud felmentetni valakit, aki ártatlan. Talán nem is erkölcsi ingoványossága, sem pénzéhsége, hanem a puszta kockázatkerülés miatt vállal visszaeső és piti bűnözőket, akikkel pontosan tudja, hányadán áll. Persze ahhoz is elég dörzsölt, hogy gyanút fogjon, mikor a zsírgazdag zsúrpubi (Ryan Philippe) kifejezetten őt kéri védőjének, miután megvádolják nemi erőszak és gyilkosság kísérletével, amiért halálbüntetést is kaphat. Arról azonban még sejtelme sincs, hogyan kaparja ki magát az iszapból, és miként intézze el, hogy a rá és családjára is veszélyes ügyfelét hűvösre juttassa, de az engedélyét és a hitelét se veszítse el. Az amerikai ügyvédeket irigyelni nem, de csodálni lehet zseniális drámai és retorikai képességeikért. Brillíroznak a tárgyalótermi porondon, ahogy kérdéseikkel irányítják a tanút. Addig srófolják az idegeket, míg kimondatják vele az egy fontos szót, majd az egészet leejtik, mint tollpihét, az esküdtek pedig áhítattal figyelik, ahogy lehull.
Lukas Ettlin operatőr mindehhez eredeti látványvilágot alkotott, kékes és sárgás színekkel, rengeteg fény-árnyék és éles-tompa játékkal, néhol videoszerű, felgyorsított bejátszásokkal. Ihletettek a beállítások is, az egyik jelenetben például az ügyvéd, kliense és a család idős ügyvédje szabályos aranymetszésben ülnek. A magasfényű profizmus a színészekre is igaz. A szereplőválogatás azonban nem csak a nagy nevek – Matthew McConaughey, Marisa Tomei, William H. Macy, John Leguizamo – összetoborzásában volt ügyes, de a motoros bandatagok és még az előzetesben ülő csirketolvajok is hatalmas arcok. Az a néhány amerikai kritikus, aki mégis fanyalgott, nem talált más fogást a filmen, mint hogy ponyvaregényből készült. Annak idején Agatha Christie-re is azt mondták, hogy csupán egy unatkozó régészfeleség, aki mosogatás közben találja ki a regényeit, amiket butuska háziasszonyok olvasnak. De próbálják csak meg lecipelni a Háború és békét a strandra.
(Forgalmazza a Pro Video Film & Distribution Kft.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
