Az esküvő olyan a nőknek, mint életük első szvingerbulija, partidrogok nélkül. Egyikük azért őrül meg, mert az esküvőnek „élete legboldogabb napjának” kell lennie, a többi azért, hogy ez miért nem az ő napja, vagy mert végre letépheti magáról az otthonkát a leánybúcsún.
A Koszorúslányok című film nem csak a Szex és New York szépelgő szinglijeit, de még a Másnaposok macsó hordáját is letarolja, ha esküvő van a láthatáron. A vérbő komédia bár a szívet és a románcot sem nélkülözi, könyörtelenül elveri a port a nászszertartás körüli giccses felhajtáson, nem kímélve a nők romantikus és naiv elképzeléseit a házasságról, párkapcsolatról sem.
Ünneprontó példának mindjárt ott van a menyasszony unokatestvére, Rita (Wendi McLendon-Covey), aki három szemtelen, büdösre izzadt kamasz fia és tuskó férje mellől dobbant a koszorúslányok közé, hogy legalább élményei legyenek, amikkel kihúzza az ínséges éveket. Aztán a friss házas Becca (Ellie Kemper), aki bár jól kijön férjével, az ágyban már most olyanok, mint egy húsz éve fogságban tartott lajhárpár. Neki is van mit elsiratnia a hölgykoszorúban, elegendő mennyiségű koktél után. A bagázs két szingli tagjából Megan (Melissa McCarthy) nem csak úgy ismerkedik, mint egy benyomott kamionsofőr, de úgy is néz ki. A főhősnő, Annie (Kristen Wiig) Bridget Jonesra hasonlít: a legfontosabb pillanatokban követi el a leglátványosabb baklövéseket, és a pocsék szónoklatokhoz is remek érzéke van. Kétségbeesett rivalizálásba kezd „Miss Tökéletes” Helennel (Rose Byrne), aki a menyasszony új kebelbarátnőjeként a szervezésben sem adja alább.
Annie élete csak még gigantikusabb csődkupacnak néz ki a gazdag és gyönyörű Helen és a révbe ért Lillian (Maya Rudolph) mellett. Elbukta álmait és a megtakarításait egy csődbe ment pékséggel. Olyan csóró, hogy még a fitneszedzéseken is potyázik. Társbérletben él egy ijesztően fura angol testvérpárral (a tüneményesen egyszerű Rebel Wilson és Matt Lucas, „a falu melegje” az Angolkákból), de ezt sem tudja fizetni. Egyetlen vagyona a kocsija, egy roncstelepi szökevény. A „gazdag és szexi” playboy, akivel néha akrobatikus szexmutatványokat hajt végre (egyoldalú örömszerzési célból), egy önelégült macsó véglény, akinek ő a „hármaskája”. Persze hanyatt-homlok menekül, mikor feltűnik végre egy rendes tag (Chris O’Dowd), aki nem törli bele a cipőjét. Szerencsétlenségéért nem rossz döntéseit, hanem egyenesen a szerelmet okolja. Az ékszerboltban, ahol dolgozik, minden párocskát figyelmeztet, hogy eljön a nap, mikor a falhoz vágják a jegygyűrűt, amit választottak. De hát anyja (a tündéri komika, Jill Clayburgh, élete utolsó szerepében) épp ilyen keserű. Húsz éve a volt férjét szidja, amiért lelépett egy fiatalabb nőcivel, aki „minden este kitárt muffal várja”.
A film egyik csúcsjelenete, mikor a bolondos hölgygárda egy egzotikus brazil ebéd után betér egy elegáns esküvői ruhaszalonba, majd talpig párizsi divatban kezd el alul-felül sugárban visszajönni belőlük a churrasco. A jelenetet amúgy a producerként atyáskodó Judd Apatownak köszönhetjük, aki A 40 éves szűz és a Felkoppintva című filmekben már erősen döngette a jó ízlés határait. De még ez a poén sem ciki, mert a csajok szerethetőek, humorosak és hitelesek. Hála Kristen Wiig és Annie Mumolo eredeti és szókimondó forgatókönyvének, a kitűnően játszó színésznőknek – és Jane Austennek. Miatta hiszi minden nő, hogy számára is akad valahol egy Mr. Darcy. Talán épp élete legszörnyűbb napján fut vele össze, és mindennek a tetejébe lemeszeli őt egy kiégett féklámpáért.
(Forgalmazza a UIP-Duna Film)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
