– A Cannes-i Filmfesztivál ismerős közeg: eddig 7 filmje szerepelt az A kategóriás, nemzetközi mustrán. Az idei milyen tapasztalatot hozott?

– Soha ilyen jól nem ment egy filmem sem ott, mint most, a Jupiter holdja, eddig több mint 40 ország vette meg a filmmarketen. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam zsűritagoktól, rendezőktől, színészektől, úgyhogy nagyon büszke és boldog vagyok.

– A magyarok jó része nem szívleli az „idegeneket”. Ők miért ülnének be a menekültfilmként aposztrofált alkotására?

– A csodáról, annak lehetőségéről is szól a film, így akár arról is, hogy a menekültellenesek is kíváncsiak rá. Átfogó társadalmi kérdéseket taglal, tükröt is tart, olyan film, ami hagyja, hogy hasson rád és utána gondolkozz róla. Miközben egy európai mozi, a saját nyomorainkra reflektál, mégis Ázsiából és Dél-Amerikából is óriási az érdeklődés iránta, talán azért, mert a hitehagyott világban a csodavárás meghatározó élménnyé kezd válni.

– Ilyen aktuális témát feldolgozni rizikós. Ennyire témaérzékeny, tudatos?

– Nem az a rendező vagyok, aki forró témákkal foglalkozik. Derült égből villámcsapásként ért, hogy amivel 4-5 évig foglalkoztunk és 2014-re elkészült forgatókönyv formájában, az rá egy évvel valósággá vált. Amikor kitört a menekültválság, összeültünk, hogyan tovább. Úgy döntöttünk, nem tehetjük meg – elsősorban magunk miatt –, hogy nem forgatjuk le a filmet. Azt írtuk az első oldalra: valamikor a jövőben. Na, ezt ki kellett húznunk. És az első jelenetet is, ami egy kerítésnél kezdődött…
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!