-
Murányi Zita: vasárnap
vasárnap születtem azt mondják sok hajam volt koromfekete
az arcom ahogy a bak csecsemőknek
– ez szaturnuszi jellemvonás – mintha már meg lenne
öregedve és fájdalom ült a szemredőkben
mindenki félt tőlem jobban mondva hogy leejt a földre
nemrég olvastam a csecsemőknek mindössze két
veleszületett félelmük van a hangos zörejekre
érzékenyek és mert minden baba 4 kiló törékenység
a másik épp az elejtés kötötte meg szüleim kezét
költözködés közben a lépcsőn is leestem nem
tudom elég hideg volt-e a kés apámat kézen fogta a remegés
rá kellett szorítsa a homlokomra nehogy
egy életre megmaradjon a nyoma
nem mondta ki de éreztem
azt gondolja hogy lehetek ennyire ostoba
most Szilágyi Domokosba fogódzkodom egy vers címe
jut eszembe az angyalkacsinálás
akkor a hideg pengét simította rá homlokomra
a földszinti kaput torlaszolta el a lezuhanó műanyagkád
azon a csukott kapun gondolom azon át
jár ki a lélek és valahol azon túl kezdődik az odaát
ahol a legfelsőbb rendezettség végképp levetkőzi halmazállapotát
és hogy talán mégis megpillanthatom apát ahogy
egy fölbomló hókristályban még föltündökölnek a fénymorzsák.
Murányi Zita: sárga
a sárga ruhámban az égő korong veszett el
vagy a naplementék mindig föntről lefelé
csorgott a fény az elsötétülő világ mintha
vágyna rá hogy ismét megteremtsék
egy csíkos szívószálban feszültek meg
az utolsó sugarak a sík pohár alja
hóval borított földdarabka az olvadó jég
amiben elsüllyed egy tegnapi tükörkép
meg van fagyva talán sárgán lángol a
tömb alja vagy inkább narancsos
tíz centis körben a telihold alakját
őrzi a foltos abrosz az éggel önazonos
és a csillagok azt hiszem egyszerre kéne
mindnek kivételesen a hullásról beszélek
és hogy amiről aznap este végképpen lekéstem
a fény halála emlékeztet a beteljesüléshez.
Murányi Zita: 3
mondták még annyira előttem az élet
néha-néha fáj időnként félek metsző hidegénél
a lélekfénynek sosem érezhetem a melegséget.
az útmentén láttam egy gémeskutat tudtam
minden csöppje éterien színjózan mégsem oltja el szomjam még
nem vágytam megtisztulásra ennyire iszonyúan.
az éjszaka mint egy félelmetes cirkuszi porond
öntestével zsonglőrködik a hold ha túljutott az
öncsonkításon a mindenség lábára terítheti a csillagpokrócot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
