Elképesztő, milyen vallásos buzgalommal hurcolják be az emberek a tárgyakat a négy fal közé – a vitrin mögé rekesztve szinte bármi patinás színezetet kaphat.
Kétnapos ünnepre készülnek a múzeumok: idén május 19-20-án több mint száz résztvevő mutatkozik be a Múzeumok Majálisán Budapesten, a Múzeumkertben. Megtudhatjuk többek közt azt is, miből áll egy szódavízkvíz, milyen volt egy tornaóra 100 évvel ezelőtt, vagy éppen azt, hogyan készül az ólomkatona. Az esemény kapcsán elgondolkodtunk, mely múzeumokat keresnénk fel szívesen.
A múzeum eredetileg a művészetek otthona, az emlékezés helye. Klasszikus élményeink eredményeképpen, ha meghalljuk a múzeum szót, máris hatalmas terekben felaggatott festményekre, körbejárható szobrokra gondolunk. Persze sokszor épp a legjobban beharangozott kiállítások keltenek nagy csalódást. Gyakran előfordul, hogy egy híres alkotó nevével hirdetett tárlaton egy sereg ismeretlen mű mellett mindössze néhány általa jegyzett skicc lóg a falon. Jogosan merül fel ilyenkor a kérdés: ezért fizettünk?
Ilyesmi a témájukat már a nevükben hordozó múzeumok esetében nem nagyon fordulhat elő. Ha valaki csokoládémúzeumba megy, igen valószínű, hogy nem fröccsöntött műanyag székekből álló kiállítást tekinthet meg a belépő áráért cserébe. De minek is mennénk olyan múzeumba, ahol számunkra érdektelennek tűnő dolgok vannak? Bár nem feltétlenül szükséges kalapot hordani ahhoz, hogy ellátogassunk a Kalapmúzeumba Nagydorogra, mint ahogy a siklósi várban található Kesztyűmúzeum sem csak azokat csábíthatja, akiknek fázós a keze, a speciális kiállítások többnyire csak egy bizonyos érdeklődési körű réteget szólítanak meg, vagy a helyi érdekességekre vadászó turistákat csábítják. Ettől függetlenül például a Magyar Vegyészeti Múzeum nem csak a kémikusoknak nyújt maradandó élményt, az Öntödei Múzeum pedig egy olyan, egyedülálló hely, ahol végre kiderül, mi is pontosan az a világhírű kéregöntésű vasúti kerék.
Érdemes tehát ellátogatni ilyen, egy-egy témát alaposan, történeti szempontból feldolgozó kiállításra. Ott van például a soproni Patika Múzeum, ahol egy 19. századi gyógyszerészet eredeti berendezési tárgyait tekinthetjük meg, a hajdúböszörményi Boszorkánymúzeum, a Cserépkályha-történeti kiállítás Győrben, az Írógép Kiállítás Egerben, a Postakürt Galéria Miskolcon, az Alföldfásítási Gyűjtemény Bugacon vagy az Állatorvos-történeti Gyűjtemény Budapesten. Szintén a fővárosban lelhetjük fel az ország egyetlen Kegyeleti Múzeumát (amely öt kiállítóhellyel várja az érdeklődőket), a gasztronómia kedvelői pedig itt látogathatják meg a Húsipari Múzeumot és a Söripari Emléktárat is. Előbbiben még egy szalámipaszta-gyártó gépet is szemrevételezhetünk. De vajon mit rejthettek egy cselgáncsmúzeum falai közé?
Természetesen léteznek olyan témák is, amelyek múzeumért kiáltanak világszerte, és amelyeket mindenki (bevallottan vagy titokban) szívesen látogat. Szerelem és erőszak. Az első téma természetesen többnyire kevésbé szofisztikált megközelítésben tálalva kerül terítékre – néhol ráadásul meglehetősen extrém körülmények között. A szentpétervári Erotika Múzeumban például (más idegizgató műtárgy közt) teljes nagyságában van lehetőség szemügyre venni Raszputyin feltételezett péniszét. Befőttesüvegben állították ki – egy prosztataklinikán. Ehhez képest a mi Reneszánsz Erotikus Panoptikumunk közel sem tűnik vészesnek. Nem csak a szexualitás, a bűnözés is kedvelt témája a kiállításoknak. Kínzó Múzeum és Bűnügyi Panoptikum is látogatható Magyarországon (ez utóbbi drogprevenciós előadásokat is szervez iskolásoknak), de a világ bármely nagyvárosában találunk hasonlóan borzongató tárlatokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
