2010-ben rekordszámú látogatója volt Párizs legnagyobb múzeumának. 8,5 millióan voltak kíváncsiak a Louvre állandó és időszakos kiállításaira. A páratlan műkincseket bemutató intézmény népszerűsége töretlen, ám újabbnál újabb ötleteikkel és állandóan változó tárlataikkal folyamatosan fenn tudják tartani az érdeklődést.

 
Hosszadalmas restaurálás eredményeként nyerte vissza tisztaságát a milói Vénusz

Többek közt részt vesznek az ARTZ nevű jótékonysági szervezet múzeumlátogatási programjában, amely az Alzheimer-kórban szenvedő embereknek nyújt segítséget. A memória serkentésére olyan kirándulásokat szerveznek a főként idős betegeknek, melyek során egy meghatározott útvonalat bejárva festményeket tekintenek meg, majd beszélgetnek róluk. A többszöri, azonos útvonalat bejáró túrák során olyan műveket elemeznek, amelyeknek értelmezése elvont gondolkodást igényel, mint például Giuseppe Arcimboldo gyümölcsökből, növényekből összeálló emberi arcai. Ezek a foglalkozások olyan élményeket adnak a betegeknek, melyek serkentik a memóriát, és ezáltal lassítják kór kifejlődését. A múzeum folyamatos restaurálási munkát végez, vagyis karbantartja, ápolja műkincseit. Egy ilyen, hosszadalmas restaurálás eredményeként nyerte vissza tisztaságát a milói Vénusz is. A klasszikus görög művészet egyik legismertebb alkotása az idő múlásával ugyanis egyre barnábbá vált, főként mivel a 19. században másolatot készítettek róla, az eljárás során pedig olaj-, szappan- és gipsznyomok maradtak rajta, melyeken megtapadt a por és más szennyeződés. Ezek eltávolítása során fedeztek fel egy kis papírdarabot a nőalak jobb melle alatt lévő gipszpótlásban. Az elrejtett üzenet tartalma mindössze annyi volt, hogy a legutolsó „szépészeti beavatkozást” 1936-ban végezték rajta. A restaurátorok közt időről időre fellobban a vita, hogy kiegészítsék-e a Vénusz-szobor alakját, ám míg a 19. században készült pótlás a szobor hiányzó bal lába helyére, utóbb ezt is eltávolították, karjait pedig egyáltalán nem pótolják.

A Louvre legismertebb és legvitatottabb műalkotása azonban nem szobor, hanem a világhírű, Leonardo da Vinci emblematikus festménye, a Mona Lisa. A mai napig nem múlik el hét, hogy a kutatók, művészettörténészek vagy lelkes amatőrök nem próbálnák megfejteni az állítólagos titkot. Kit ábrázol a festmény? Mi látható a kép hátterében? Mit takar Mona Lisa mosolya? Mit tart a kezében? Férfi vagy nő? A kérdésekre egyértelmű válaszok nincsenek, így a tudósok modern technika legkülönbözőbb módszereivel igyekeznek feltérképezni a különleges mű minden négyzetcentiméterét. Nemrég az irodalom és művészet kapcsolatát kutató Ross Kilpatrick klasszikafilológus Horatius és Petrarca verseire utaló jegyeket fedezett fel a kép kompozíciójában, Carla Glori olasz művészettörténész pedig arra a következtetésre jutott, hogy egy észak-itáliai városka, Babbio portréja látható a talányosan mosolygó La Gioconda mögött. Egy olasz kutató, Silvano Vinceti szerint a festmény nőalakjának modellje Leonardo da Vinci egyik fiúinasa lehetett. A művészettörténész meghökkentő állítását arra a tényre alapozta, hogy az inas Leonardo több művéhez, például a Keresztelő Szent Jánoshoz is állt modellt, a hasonlóság pedig a két alak között szembetűnő, főleg az orr és a száj esetében. Van, aki szerint ölbe tett kezei gyermekét óvják, mások titkos, szabadkőműves szimbólumokat vélnek felfedezni a remekművön. Sőt, sokáig abban sem voltak biztosak, hogy kit ábrázol a festmény. Egy dolog azonban bizonyos: Mona Lisa még mindig vonzza a látogatókat, népszerűsége töretlen. A magas- és tömegkultúrára gyakorolt hatása elvitathatatlan, festményeket inspirált, film készült történetéről, a műalkotással foglalkozó publikációk mellett egyéb irodalmi művek is foglalkoznak megfejthetetlen talányával, sőt, még együttes is alakult ezzel a névvel.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!