A marslakókra még várni kell. A NASA cáfolta, hogy szerves anyagokat találtak volna a Marson. De akkor mit? A mára tervezett bejelentés izgalomban tartja a tudományos világot.
A Curiosity marsjáró augusztusban érkezett meg a vörös bolygó egyik legmélyebb kráterébe, ahol nem kevesebbet kutat, mint az életet magát. 2012-t tehát a világvégejóslatokkal szemben sokkal inkább a végső nagy kérdések felé tett öles lépések jellemzik. (Persze elképzelhető, hogy van összefüggés a kettő között.)
Az elmúlt hetekben felreppent pletyka szerint végre sikerült szerves anyagot találni a Marson. A legnagyobb tudományos fórumok ezt arra alapozták, hogy John Grotzinger, a Curiosity tudományos eredményeit elemző tudóscsoport vezetője egy interjú során azt mondta, történelmi jelentőségű felfedezésre számíthatunk. Többet azonban nem árult el az eredmények ellenőrzésének szükségességére hivatkozva. Azóta csütörtökön, a NASA rövid közleményben cáfolta, hogy szerves molekulákat találtak volna. Mégis, hétfőn, azaz holnap nagy bejelentésre készülnek, ami a teljes szaksajtót és a tudományos világot izgalomba tartja.
Ahhoz, hogy megértsük mi végre ez a nagy várakozás, vissza kell mennünk 1976-ig, amikor a Viking nevű programban az első landoló egység a negyedik bolygó felszínére jutott. Az ambíciók nem különböztek nagyban a maiaktól. És bár az élet lehetőségére bizonyítékot nem sikerült találni, a Viking expedícióban készültek az első híres fotók, kiszáradt folyókra és tengerekre emlékeztető képződményekről, amelyek azóta is lázban tartják és újabb vörös kalandokba hajszolják a tudományos közösség vezető tagjait.
A történet 1997-ben a Sojourner nevű, kis távirányítású autóhoz hasonlító járgánnyal folytatódott. Rengeteg színes felvétel, a talaj és a légkör összetételével kapcsolatos információ lett az eredménye a kirándulásnak, de ekkor tesztelték le a mérnökök azokat a megoldásokat is, amelyekkel 2004-ben két másik – a Spirit és az Opportunity –, majd idén minden eddiginél nagyobb, és bonyolultabb mozgó laboratórium, a Curiosity a Marsra landolt.
Dr. Sik András, geográfus, az ELTE adjunktusa elmondta, hogy a mostani küldetést teljességgel tudatosan a marsi víz 2008-as felfedezésének következő lépéseként tervezték meg. A NASA azért választották a Gale-krátert a leszállás helyszínéül, mert a feltételezések szerint, ott korábban víz volt, és remélik, itt szerves maradványokat és fosszíliákat is találnak. A helyszínen megfigyelt lekerekített kövek is alátámasztani látszanak a tó elméletet.
A tény azonban, hogy nyoma sincs az életnek, Sik Andrást nem lepi meg egyáltalán. A bolygót érő sugárzás, és a felszín pusztító pH-szintje miatt sokkal valószínűbb, ha volt élet a Marson, akkor arra utaló maradványokat is mélyebben találunk majd. Mivel azonban Curiosity csak maximum 5 cm „mélyről” képes mintát venni, valószínűleg az áttörés is várat magára 2018-ig, amikor a tervek szerint a NASA már 2 méter hatótávú fúrót küld a vörös planétára a mintavételekhez. Ma azonban mindenféleképpen érdemes odafigyelni a hírekre, hátha leleplezik a marslakókat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!