Az idei év komoly fordulatot hozott a Fővárosi Állat- és Növénykert amúgy is meglehetősen mozgalmas életébe. Nemcsak Asha, a kiselefánt és a négy ázsiai oroszlánkölyök érkezése ad okot izgalomra Persányi Miklós direktor úr életében, hanem hogy víziója, a Pannon Park, és egyúttal egy kibővült állatkert jöhet létre ősztől.
– Kicsit csalódott voltam, hogy a gazdasági bejáraton kellett bejönnöm a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatójához, úgy képzeltem, hogy a főigazgató úr minden reggel a főkapun sétál be, és körbejárja a kertet, mielőtt bemegy az irodájába.
– Korábban úgy is volt, én száműztem az igazgatói irodát a gazdasági udvarba, hogy a látogatótérben a vendégek számára hasznos dolgok legyenek. A séta most is megvan, a napi rutin része, de inkább az ebédszünetben teszem, ugyanott és ugyanaz a menünk, mint a látogatóké, az étterem pedig bent van a kert szívében, a Kissziklában.
– Hogy néz ki egy ilyen séta? Gondolom, az elmúlt időszakban mindig vetett egy pillantást Ashára, a koraszülött elefántborjúra.
– Majdnem mindennap megnézem. Általában tematizált a gyaloglás, mert szinte mindig akad olyan fejlesztés, amit ellenőriznem kell. Ez az első év majd' húsz év után, hogy nincs nagy építkezés az állatkertben. Eljutottunk oda, hogy minden épület hellyel-közzel jó állapotban van.
– Ez vinné el egy állatkert-igazgató legtöbb energiáját? Nem az egzotikus állatok regényes beszerzése vagy a látogatók becsábítása izgalmas programokkal?
– Azért érdekes egy állatkert-igazgatói munka, mert rendkívül összetett. Persze van olyan direktor, aki csak a pénzügyekkel van elfoglalva, és van, aki csak az állatokkal. Szerintem holisztikus felfogásra van szükség. Én élvezettel foglalkozom a nagy stratégiai döntésekkel és a nemzetközi zsezsegéssel is, ami fontos a gyűjtemény szempontjából, ugyanakkor az én megtisztelő felelősségem az, hogy ennek az országnak a legnépszerűbb turisztikai attrakciója megfelelő színvonalú szolgáltatást nyújtson, amibe az is beletartozik, hogy van-e elég kerti bútor és hogy lefolyik-e a piszoár. Az állatkert úgy működik, mint egy középvállalat, saját állományban 170, szolgáltatóként másik 50 ember dolgozik itt, ekkora személyzettel kell kiszolgálni évi 1 millió látogatót, ez folyamatos kihívás. Ezeket a rendszereket beállítani menedzseri rutinfeladat, ezenközben eredeti érdeklődésem és szakmám miatt az állatokról, meg a tartásukról, kiállításukról is rendelkezem tudással.
– A számtalan rekreációs lehetőséggel, élményparkkal hogyan tud konkurálni ma egy állatkert?
– Úgy, hogy nagyon nagy szüksége van rá az embereknek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell folyamatosan fejlődnünk, és minél izgalmasabb szolgáltatásokkal előrukkolnunk. A több mint ezerféle állat mellett nálunk idén a világon egyedülálló módon fél óránként öt programlehetőségből választhatnak a látogatók. A városi emberekben – elszakadván az eredeti, evolúciós szempontból számukra természetes környezettől és más élőlényektől – óriási kielégítetlen igény van ennek a kapcsolatnak a restaurációjára, ezért tartanak ennyi kedvencet otthon. Soha ennyi kutya, macska, tengerimalac, aranyhörcsög, díszhal, díszhüllő és díszpók nem volt a háztartásokban. Az emberek persze igazán az íróasztalnál nagyobb állatokat tisztelik, azonban kevesen tudnak zsiráfot tartani otthon, így mi, állatkertészek vállaljuk a városi közösségek kollektív pásztorainak szerepét. Mindig elmondom azonban, hogy a legnépszerűbb „nagy” állatok az egy százalékát sem teszik ki az élő rendszereknek, és minekünk az élővilág egészét, az egységes természet védelmének fontosságát kell bemutatni.
– Mégis a komolyabb állatbeszerzések vonzzák a látogatókat. Milyen új jövevények várhatók idén?
– Az új jövevény kategóriába beletartoznak az újszülöttek is, és az idei évkezdet pedig éppen az emblematikus állataink szaporodásában kimagaslóan sikeres volt, ami persze nem szerencse kérdése. Az, hogy most van négy ázsiai oroszlánkölyök, ami nagyon ritka, és még ritkább, hogy egy hónap után is életben vannak, annak köszönhető, hogy egyáltalán merhettünk oroszlánt szaporítani. Ehhez először le kellett cserélnünk a cirkuszi hibrid oroszlánjainkat, meg kellett várni, amíg kiöregszenek, el kellett őket helyezni egy másik állatkertben – ilyenkor adunk mondjuk hozzá egy zebrát vagy kifizetjük a tartási költségeket a következő években –, be kellett jelentenünk az európai programnál, hogy mi az ázsiai oroszlánra szeretnénk átállni. Hiszen nem az a gyűjtemény filozófiája, mint régen, hogy itt vannak a veszedelmes bestiák, ott vannak a szénaevők, hanem megpróbálunk egyrészt geográfiai, másrészt ökológiai egységeket létrehozni, együtt bemutatni, mert ennek van a legidőszerűbb oktatási szemléletformálási üzenete. Az új mestertervünknél a gyűjtemény rendezési elve volt, hogy legyen egy ázsiai zónánk, oda illő ritka, nemzetközi természetvédelmi tenyésztési programokban fontos nagyragadozókkal, amelyek szaporulata fontos és keresett a faj megőrzése érdekében. Sajnos akadnak olyan állatkertek, ahol lelkiismeret nélkül szaporítanak oroszlánt, tigrist, miközben a felcseperedett kölykök sorsa reménytelen, és pár hónapos agyonsimogatás után egy cirkuszkocsi vagy koszos balkáni menazséria cellájában, egy maffiózó hátsó udvarában, vagy elaltatásban végzik. De a mi három fiatal tigrisünk a nemzetközi fajmegőrző együttműködés keretében Európa egyik legmodernebb állatkertjébe, Gelsenkirchenbe utazott két hete, és ők a természetből már csaknem kipusztított Amúr tigris génbank értékes részét jelentik. De visszatérve a „szerzeményeinkre”: kaptunk idén már egy új gorilla és két orangután nőstényt is, ami nagyon nagy szó. Az kellett hozzá, hogy az állatkert és az itt dolgozó kollégáim szakmailag nemzetközi szinten is nagyon elismertek legyenek. Most az orangután- és a gorillacsapatunk is a világ vezető gyűjteményeihez mérhető. De büszkék vagyunk a kis lajhárra, kuszkuszra, két kis pingvinre, vörös kafferbivaly borjúnkra vagy a kézzel nevelt Mohr gazellánkra is, és várjuk egy újabb kis zsiráf születését. Az újdonságok között első szezonját tölti Budapesten sok más új különleges állat, a tojásrakó hangyászsünök, amelyek 1917 után először vannak a gyűjteményben, a fiatal kis panda pár, a nyala antilop trió, nagy ugróegerek, a világ legérdekesebb halai: tüdőshal, elektromos angolna, csikóhalak, vagy a Föld legnagyobb rovarai és pókjai a Varázshegy kiállításban.
– És közben megszületik az új, kibővített állatkert, impozáns tervek alapján. Március 15-től jogilag az állatkertté a még egy szezonon át (bérlőként) üzemelő Vidám Park területe. Az egyéves huzavona és a Fővárosi Közgyűlés végső döntése után még jelen vannak olyan hangok, amelyek szerint az állatkert elbitorolja a Vidám Park területét.
– Ezen a pici területen az állatkert jövője nem biztosított, sorra eltűnnek olyan emblematikus állatfajok, melyek egy ilyen világvárosi állatkerthez hozzátartoznak. Az állatkert ide van ragasztva, ez a szerencsétlensége és a szerencséje is. Hogy van egy műemléképület-együttese, egy magyar építészeti skanzen, a magyar szecessziós építészetnek és Kós Károly munkásságának izgalmas elegye. Itt, az állatkertben van 24 százéves épület, érdekes építészeti és kortörténeti kísérlet emlékei, nehéz lenne bármilyen egyéb célra használni őket. Például a Pálmaházat vagy a két mesterséges sziklát. A Nagyszikla olyan építmény, amihez fogható egyedül Párizsban van, a miénk ráadásul sokkal mívesebb, és még régebbi is. Műemlék-állatkert karaktere miatt nem telepíthető máshova, jóllehet mielőtt jöttem, az elődeim 50 éven keresztül mindig arról beszéltek, hogy el kéne költöznie. És ha van egy pici, de a világon egyedülálló és az országban a legnépszerűbb létesítmény itt, amelynek a működését, fejlődését akadályozza a területhiány, akkor logikus lépés a bővítés. És ekkor két folyamat találkozik egymással. A Vidám Park látogatottsága a rendszerváltás körüli másfél millióról negyedmillióra csökkent. Fel kell tenni a kérdést: ez tényleg olyan jelentős és hasznos közszolgáltatás, amit megéri ilyen mértékben támogatni? Ha visszaosztom, egy vidámparki látogató szórakoztatása az utóbbi pár évben másfélszer-kétszer annyiba került az önkormányzatnak, mint egy állatkertié. Az állatkert pedig számos oktatási, kulturális, természetvédelmi és egyéb közfeladatot vállal fel, ennek a tucatnyi missziónak az egyike csak a szórakoztatás, ami a Vidám Park kizárólagos funkciója. Ezt tette mérlegre a Fővárosi Közgyűlés, amikor meghozta a döntést, hogy megkapjuk a területet.
– Önnek mára egészen komplett elképzelései vannak a terület hasznosítására. Ezek előbb születtek, mint a lehetőség?
– A Vidám Park felé bővülés gondolata a 2000-es évek második felétől vetődött fel. Mi egy a családi élményparkot képzeltünk el a területre, amely sokkal több és sokkal jobb szolgáltatást nyújthat majd a gyerekes családoknak, mint a Vidám Park, miközben megőrzi azokat a műemlék játékokat, és vurstlihagyományokat, amelyek ennek a területnek a jellemzői.
– Milyen szempontok mentén alakult ki az állatkert új részének, a szeptembertől több év alatt több lépcsőben felépülő Pannon Parknak terve?
– Végiggondoltam, hogy miről is szólnak a védett vidámparki elemek: barlangvasút, a körhinta, a hullámvasút, amelyek száz éve készültek. Akkoriban nagy sláger volt Kacsóh Pongrác János vitéze, ami egy sajátosan magyar mese, tele állatokkal. Ez hozta azt a gondolatot, hogy ha van egy ilyen adottságunk, legyen a központi téma a mese. Nézzük meg a magyar meséket, és ezekhez illesszünk egy játékos állatparkot, amely megjeleníti ezeket a történeteket, ahol találkozhatnak, kontaktusba kerülhetnek a gyerekek a „szereplőkkel”. A mostani szolgálati épületünkből pedig csinálunk egy mesevárat. Már gyúrjuk a tartalmat, és ehhez a legjobb meseszakértőket is megkeressük: nemrég ötleteltünk többek között Csukás Istvánnal és Jankovics Marcellel. A mesepark megálmodásával viszont még nem oldottuk meg az elefántok elhelyezésének a problémáját és még nincs rendes tengeri medencénk. Már csak az a kérdés, hogy lesz ebből egységes történet. Így támadt az az ötletem, hogy mi lenne, ha keresnénk egy olyan időszakot, amikor a Kárpát-medence térségében, ahol mi ma élünk, ezek a típusú állatok megvoltak. Ez a miocén korszak, amikor a Pannon-tenger partja volt ez a térség. 7-15 millió éve körülbelül olyan volt itt a klíma, mint ma Egyiptom magasságában. El lehet játszani, be lehet mutatni, hogy itt egykor milyen állatok voltak. Kitaláltunk tehát egy ilyen sztorit, és kerestünk hozzá állatkertészeti innová ciót. Ez a biodóm. Ez egy mesterséges ökoszisztéma, amelyekben körülveszi az embert egy szubtrópusi dzsungel, ahol részben szabadon mozognak állatok. Hatalmas közösségi tereket, mintegy „ökológiai plázákat” kell elképzelni. A kontinensen Lipcsében van egy ilyen, óriási siker, félmillióval több látogatót vonz vele az ottani állatkert. A lipcsei dóm 1,6 hektáros, nekünk hat és fél hektár plusz területünk lesz most, amelyből kettőt venne el, mert ha már építünk valamit, mondhassuk, hogy miénk Európában a legnagyobb…
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!