A csernobili és a Challenger-katasztrófa mellett 1986-ban még egy világrengető esemény történt: a Queen első nyugati rockzenekarként koncertet adott a vasfüggöny mögött, július 27-én, Budapesten.
Brian May szerint tudták, hogy különleges koncert lesz, de fogalmuk sem volt, mekkora a történelmi jelentősége. Ráadásul ez volt az egyik utolsó fellépésük is – néhány hónappal később Freddie Mercurynál HIV-vírust diagnosztizáltak.
Most csütörtökön újra „Budapestre figyelt a világ”, mikor 700 moziban egy időben mutatták be a magyar gyártású koncertfilm felújított változatát, a Hungarian Rhapsody: Queen Live in Budapest ’86-ot, és utána a Magic turnéról szóló huszonöt perces dokumentumfilmet.
A Guardian szerint a Queen a színpadon élt igazán, és ezt az élményt a legjobban ez a kis magyar koncertfilm (nem is olyan pici, 16 kamerával forgatták) adja vissza. Büszkék lehetünk rá, akárcsak Zsombolyai János rendezőre, Ragályi Elemér operatőrre és a Mafilm munkatársaira. Öt másodpercenként borzongtunk, kétpercenként nevettük, főleg a ’80-as évek divatján és a magyar retro elemeken. Sokan törölgették a szemüket, mikor Freddie Mercury a Tavaszi szélt énekelte. Jó ég, mit élhetett akkor át az a 80 ezer néző, aki ezt élőben látta a Népstadionban?
Nem csak a Queen-rajongóknak érdemes megnézni a filmet, bárki élvezheti a lehengerlő zenei produkciót és persze az időutazást. Például ahogy Roger Taylor gokarttal (bukósisak nélkül) száguld az első Magyar Nagydíjat váró Hungaroringen, majd az együttes megérkezik a hajdani Roosevelt térhez a Vöcsök I. fedélzetén. Kuncogtunk azon, hogy a Z’zi Labor és a Veresegyházi Asszonykórus, mint „jellegzetes magyar előzenekar” melegítette a közönséget, és a basszusgitáros minisortjától kitört a nézőtéren röhögés. A neonszínű melegítők, válltöméses zakók, SZTK-szemüvegek, Milla Trió és Hungarocamion feliratok mégis nosztalgikus bájt kölcsönöznek a filmnek. Meglepő, mennyien tudták együtt énekelni a dalok angol szövegét, főleg mert akkoriban még ceruzával tekerős, másolt kazettákon terjedt a zenei kultúra. A zenészek döbbenetes tudással rendelkeztek, nem csak saját hangszerükön, hanem fejenként még vagy két másikon. Úgy érezték a rockot, a jazzt, a rock and rollt és megannyi műfajt, mint Beethoven vagy Mozart a szimfóniákat. A vokálok a koncerten is épp olyan tökéletesen szóltak, mint az albumokon. Ma ilyet alig néhány előadó tud produkálni, sőt, talán mindez
már nem is lehet elvárás.
Freddie Mercury a Kodály-módszerrel többször is megénekeltette a hatalmas közönséget. Nem csak a hangja volt lenyűgöző, a kisugárzása, a fellépése, a lendülete is. Igazi jelenség volt, nélküle a Queen többé nem a régi, bárkivel is lépjenek fel. Az Aczél Endrének adott interjúban azt mondta, ha még él, egyszer visszatér Budapestre – öt évre rá már nem volt köztünk. Mintha már akkor tudott volna valamit. Ezért is volt olyan szívbemarkoló hallgatni tőle a Who wants to live forever című dalt. Csakúgy, mint a többi remek számot, az I want to break free-től a We are the championsig. Számunkra a legszebb mégis a Tavaszi szél marad, Freddie senki másnak nem adott ilyen szép, halhatatlan ajándékot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!