Shia LaBeouft annyira elvakította szerencséje, hogy nem hajlandó túllátni az orrán. Különben nem pattant volna akkora elánnal Michael Bay védelmére, mikor Megan Fox, a Transformers-sorozat első és második részének női főszereplője úgy kiosztotta az allűrjeiről híres rendezőt, hogy a harmadik részre kiírták karakterét a forgatókönyvből.
– Szívfájdalom nélkül vette tudomásul a cserét?
– Megant imádom. Istenien dolgoztunk, körbejártuk a világot, az életem, a karrierem fontos része volt, de aztán megkaptam az új könyvet, és sehol Michaela. Megértem, hogy kiírták a filmből, ugyanakkor sajnálom is. A frissítésnek az az értelme, hogy az új lánnyal bejön egy új nézőpont, és ettől a harmadik rész akkora energiát kap, mint az első, ugyanakkor önző szempontból azt mondom, kár érte. De tényleg le kellett porolni a sztorit, hogy tovább lépjünk, és abban a kapcsolatban már nem volt elég szufla. A sorozatoknál mindig az a feladat, hogy ugord meg az előző résznél magasabb lécet. Jó filmet kellett csinálnunk, Megan volt az ára.
– Új partnernője, Rosie Huntington-Whiteley tapasztalatlan színésznő.
– Gondolhatja, hogy először nem tapsikoltam, mert a Transformers 70 százaléka akció, hol rohangászunk, hol póznákon csüngünk, és úgy voltam vele, hogy legalább az a 30 százalék, mikor közünk van egymáshoz, legyen hiteles. Elég gátlásos vagyok amúgy is, de mikor megláttam Rosie-t, még jobban megborultam. Hogy jövök én ehhez a bombázóhoz? Hogy fogja bevenni a néző, hogy egy ilyen szupercsaj egyáltalán szóba áll velem? Aztán kiderült, hogy Rosie egyáltalán nem beképzelt, aranyos, közvetlen és a reklámfilmekből olyan gyakorlata van, hogy nem adják el a filmkamera előtt. A végén már ő nyugtatgatott, hogy ne cidrizzek annyira, fog ez menni.
– Ennyi filmmel és ekkora sikerrel a háta mögött miért félt?
– Mert életem 25 éve során senkivel nem voltam olyan tartós kapcsolatban, mint Shia LaBeouffal, a színésszel, és rettenetesen féltem ezt a viszonyt. 12 éve vagyok a pályán. Én vagyok a legjobb barátom, beleértve a családot, a haverokat, mindenkit. Elvált szülők közt őrlődtem, egyik se volt híresen eleresztve, és addig veszekedtek a pénz miatt, míg szétmentek. Csak a szakmámnak és a karrieremnek köszönhetem, hogy elnyomtam magamban a nincstelen-kéretlen gyereket, újjászülettem, mint sikertörténet, összeboronáltam a családomat és leolvasztottam a szüleimről az anyagi gondokat. Az összes barátom szakmabeli. A mentoraim mind szakmabeliek. Életem legszebb és legrondább percei a szakmámhoz kötődnek. Azzal nyugtatom magam, hogy aki ilyen szenvedélyesen szereti a munkáját, az az élet túloldalán is boldog.
– És mi van az élet túloldalán?
– Még nem fedeztem fel, mert minden hobbimat ki tudom élni a munkámban. Motorozhatok, kocsikázhatok, játszhatok a fegyverekkel, és ha politizálni akarok, ott van Oliver Stone. Falom a könyveket és a filmeket. És kajakozom, mert olyankor tisztul a fejem. És egy 25 éves srác fejében még elég a nagy káosz, kell, hogy néha kitisztuljon.
– Barátnő?
– Civil. Egyetemista. Imád sakkozni, főzni, nagyon kreatív. Megtanított, hogy kell összerakni egy sajttálat. Azt se tudtam, létezik ilyen. És fűszeres prézlibe forgatja a fasírtot, úgy süti meg. De nem lesz szakács. Annál jobb képzőművész.
– A gátlásai mennyire befolyásolják a szakmai döntéseit? Mennyire fél-tart Hollywoodtól, hogy egyszer ez a dolog véget ér?
– Az élet folyamatos kihívás. Egyetlen dolog tilos: magadat ismételni. Az eddigi döntéseimet nem sajnálom, de most már tartok ott, hogy minden kötelezettségemet letudtam, ez az utolsó Transformers. Szabad vagyok, kész minden csintalanságra. A következő filmemből majd kiderül, mire céloztam.
Los Angeles, 2011. június
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
