Az ember bizonyos körülmények között nem ura önmagának, a megfelelni vágyás, a csoportnyomás következtében például levetkőzik és olyan dolgokat is a szájába vesz, amit józan mérlegelés alapján nem tenne. Ezekben a hetekben több tízezer diák hasonló dolgokon megy keresztül a gólyatáborokban, míg szüleik aggódnak testi-lelki épségükért.
Alapvetően a közösséghez tartozás érzésének kialakítását szolgálják a gólyatáborokban bevett piálós, néha undorító, szexualitástól túlfűtött csapatversenyek és beavatások – Ujhelyi Adrienn pszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója röviden így magyarázza a jelenséget. „Ha erőfeszítést kell tennünk egy csoporthoz történő csatlakozás érdekében, akkor felértékeljük azt, vonzóbbnak látjuk a tagjait, fontosabbnak ítéljük szerepét a saját életünkben” – mondja a szakember. Szerinte ezek a rítusok tehát alapvetően nem veszélyesek, pszichológiai hasznuk viszont jelentős. Más lapra tartozik – hogy a klasszikusoknál maradjuk – akarunk-e olyan klubhoz tartozni, amelyik ordenáréskodásainkért venne fel tagjai közé.
A pszichológus véleményét osztja Eszter, aki éveken át leendő gépészmérnököknek szervezett gólyatáborokat. Mint meséli, a programok többségének a közvélekedéssel szemben nincsen köze a szexhez, nem visszataszító, ráadásul semmi sem kötelező, ő maga gólyaként például kimaradt a vizespóló-versenyből, és semmilyen kára nem származott ebből, mint ahogy a bevállalósabb játékosokat sem bélyegezte meg senki az ominózus éjszaka után. Persze akadnak feladatok, ahol az egyéni részvételtől nagyban függ az egész társaság sikere, itt komolyabb lehet a csoport nyomása. A „melyik csapat tud hosszabb kötelet fonni ruháiból?” – játék tipikusan ilyen. A győzelem mámorában beáldozott melltartó vagy boxer alsó elképzelhető, hogy még évekig élénk arcpírt okoz majd tulajdonosainak a téma spontán felbukkanásakor.
A beavatási szertartások kulturális beágyazottsága és vitathatatlan haszna ellenére előfordul, hogy rosszul sülnek el. Egy-egy Facebookra felkerülő fotó vagy videó évekre megbélyegezheti az ártatlan szórakozásnak induló este szereplőit. A gólyatáboros vadulásoknál így nem az lesz a kérdés, összehányta-e magát a gyerek, hanem, hogy elég tudatosan használja-e webet. Felteszi-e viccből a részeg fotókat? Mennyire ismeri fel a Facebook-nyilvánosság erejét? Mennyire törődik saját és mások virtuális imázsával? Megérti-e, az évfolyamtársak kompromittáló képeinek feltöltése az internetre, kimerítheti a cyberbullying (zaklatás, gyötrés, terrorizálás) fogalmát? A Budapesti Műszaki Egyetemen a gólyatábor-szervezők mindenesetre kérik az elsőéveseket, hogy ne hozzanak magukkal kamerát, fényképezőt és a telefon ezen funkcióit se nagyon használják.
A világon pár tucat botrány és tragédia int óvatosságra a gólyatáborokkal kapcsolatba, de Magyarországon eltekintve a szezonálisan felröppenő pletykáktól panasz még soha nem érkezett az alma máterekből emberi méltóságot sértő beavatási ceremónia miatt. Aáry-Tamás Lajos az oktatási jogok biztosa lapunknak elmondta, korábban középiskolákból, főleg szakiskolák kollégiumaiból érkeztek bejelentések, ahol gyakran a katonaságnál is rémesebb, megszégyenítő, megalázó helyzeteket kellett a kisebb gyerekeknek kiállniuk, de a fizikai agresszió is előfordult. 2002-ben az oktatási biztos vizsgálatot folytatott ezekkel a szertartásokkal kapcsolatban, és az azt kísérő felháborodás hatására a középiskolák elkezdtek jobban odafigyelni diákjaikra, azóta nem tudunk visszaélésekről.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
