A Broadway után mindig nehéz színpadra állítani egy musicalt, főleg, ha Bob Fosse koreografálta, és még film is készült belőle.
Ráadásul Shirley MacLaine főszereplésével, aki az emberek tudatában maga Sweet Charity. Pelsőczy Réka mégis vállalkozott rá a pesti Magyar Színházban. Rendezése ötletes és pergő, nincsenek üresjáratok, már-már önfeledt szórakozást nyújtana, ha a tökélyt nem zavarnák meg a kilógó lólábak. A második szereposztás Charityje, Ruttkay Laura jó komika, de túlságosan finomkodó, hiányzik belőle a természetes nagyszájúság és a könnyedség, amitől karaktere elmosódott marad. Álmodozó kamaszlány a nagyváros fertőjében. Személyiségén nem sugárzik keresztül a feloldhatatlan magány, ami drámaivá tenné a figurát. Partnere, Gémes Antos (Oscar) azonban egyszerre szellemes és merev, szabadon szárnyaló és klausztrofóbiás, rajongó és elengedő. Kettősükben mégsem következik be a csoda. A Fan-Dango mulató lányai különböző karaktereket jelenítenek meg, valahogy mégis egyformák. Ezt egyedül a táncban nem sikerül produkálniuk. Hiába összehangolt és egyszerűségében is látványos Dékány Edit koreográfiája, ha a lányok unottan és elhasználtan végzik a csípőkörzéseket. Lesír róluk, hogy egy menetért háromezret kapnak, és még abból is le kell adniuk a stricijüknek. Tánc utáni megszólalásaik hamisak, nem bártáncosnők, csak eljátsszák azt. Száműzték munkájukból az erotikát és az intimitást. A sorból egyedül Dániel Vali Madame-korú bártündére lóg ki, aki a lányok között és az előadásban is viszi a prímet. Ő még tudja, mi a szakma. Míg az eredeti darabban belenyugvással viselik sorsukat, s csak álmodoznak egy értelmes életről, itt mindenki gyűlöli életformáját. Érthetetlen, hogy álmodozás helyett miért nem lépnek ki. Ha recepciósnak nem is, de takarítónőnek biztos felvennék őket. A hitelességet a jelmezek és a szöveg sem segítik elő. Zöldi Gergely dalfordításai egészen félelmetesek, vagy a rím marad el vagy a rím kedvéért a stílus. Hogy hangozhat el egy mai musicalben a „ciki” és a „gusztusos” szó? Bujdosó Nóra jelmezeivel pedig egyszerre próbálja a hatvanas évek végének öltözködését követni és modernséget vinni az előadásba. A szektás jelenetben a hippik raszta sapkákat és hip-hop trikókat kaptak. Így aztán teljes a keveredés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
