Szerelembe gurulva

 

Ha egy filmre úgy csábítanak, ez lesz az új Életrevalók, kicsit szkeptikus az ember. A  Szerelembe gurulva a nyár romantikus filmje, mondták még, ami szintén erős kijelentés így az évszak legelején. Egyelőre azonban nem látni komoly vetélytársat, a Szerelembe gurulva tényleg jó lett.

Az alaptörténet egyszerű: Jocelyn (Franck Dubosc) sikeres, sármos ötvenes üzletember, aki úgy váltogatja a nőket, mint más a zoknijait. Hogy a sok hódításban valami kihívás is legyen, legjobban azt élvezi, ha valaki másnak adhatja ki magát. Így kerül halott édesanyja kerekes székébe, így próbálja felszedni a dögös új szomszédot – ám nem számol a nő valóban mozgássérült nővérével.

A hazugság innentől nem csak egy éjszakára szól, kérdés, mennyi ideig éri meg szerepet játszani, hiszen – kiszámítható módon – lassan beleszeret a vagány Florence-be (Alexandra Lamy). Akit nem akadályoz a kerekes szék, versenyszerűen teniszezik, hegedül (szólista!); nem veheti el az életkedvét egy szerencsétlen baleset és annak következményei.

A film jó érzékkel lavíroz a politikai korrektség és a humor között, úgy csinál viccet a fogyatékból, hogy egy pillanatra sem lesz sértő – a legjobb poénok a valóban kerekes székbe kényszerült Florence szájából hangzanak el. (Itt érezni némi hasonlóságot az Életrevalókkal, de szerencsére nem ugyanazokkal a poénokkal dolgozik a romantikus komédia.) Kiszámítható film, persze, hogy az, mégis nagyon szórakoztató. Nem csak a főszereplőket jó nézni, de a mellékszereplő legjobb barát, Max (Gérard Darmon), a szeleburdi titkárnő, Marie (Elsa Zylberstein) is sokat dobnak a film hangulatán.

Dubosc színészként veteránnak számít, számtalan francia filmben játszott már, a rendezést ezzel a filmmel próbálta ki. És egyáltalán nem teljesít rosszul, még ha a Szerelembe gurulva nem is tökéletes és nem is az új Életrevalók, forró nyári napokra tökéletes választás.

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!