MEGKÉRDEZTÜK… Joshi Bharat műsorvezetőt, bábszínészt, a 31 éves Szávitri és a 20 éves Shila édesapját
– Fontos nevelési elv volt, hogy lányai már kiskorukban tisztában legyenek indiai gyökereikkel?
– Mindketten itt születtek, Magyarországon. Nekik a magyar világ a természetes, de lelkükben benne van India is. Sokszor voltunk együtt a szülővárosomban és máshol is Indiában, ismerik az ottani szokásokat, hagyományokat, de nem akartam „indiai” gyerekeket nevelni, nem vagyok didaktikus típus. A buddhizmus alapjaival is tisztában vannak, de nem erőltettem rájuk sem a kereszténységet, sem a buddhizmust. Hagytam, hogy ők döntsenek.
– Számukra mennyire fontos a származásuk?
– Amit láttak-látnak Indiában, hatást gyakorol rájuk, támpontokat ad, sok minden tetszik is nekik. Indiai ünnepeket nem igazán tartunk, nehéz lenne a szertartásokat itt kivitelezni. Például az új év Indiában már két héttel hamarabb elkezdődik nagy petárdázással, furcsa lenne, ha olyankor itt durrogtatnánk. Van egy kis indiai közösség, velük időnként összejárunk.
– Mennyire vett részt a gyerekeinek „iskolai életében”?
– Teljes mértékben, főként a kisebbiknél, én jártam a szülői értekezletekre. Nem áldozatnak, inkább érdekes tanulmánynak fogtam fel.
– Gondolom, sokan felismerték. Furcsán néztek önre, netán összesúgtak a háta mögött?
– Nehéz volt megszokni, hogy felismertek, az első időben kellemetlen is volt, de igyekeztem mindig kedves lenni az emberekkel, ennek is köszönhető, hogy 90 százalékban pozitívan álltak hozzám a szülőtársak és a lányaim tanárai is.
– És hogy vették a gyerekei, hogy apukájuk ismert?
– A nagyobbik lányom barátjától megkérdeztem, zavarja-e, hogy én vagyok az „apósa”, azt mondta, hogy amikor először jött hozzánk, nagyon izgult, de tíz perc múlva már fel sem tűnt neki, hogy a „dobozból” ismert figurával beszélget. Mielőtt 2008-ban elvállaltam a napi talkshow-t a TV2-n, beszélgettünk a lehetséges hatásokról, a külvilág esetleges negatív reakcióiról, de az aggodalom fölösleges volt, mert sem negatív, sem pozitív kivételezés nem volt az iskolában. A lányaim helyén tudják kezelni, hogy a tévében szerepelek, nem ez az értékmérő. Nekem ez a munkám, másnak más a foglalkozása, és természetesen mindenkinek ugyanaz a tisztelet jár.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!