Ne dőljenek be! Nem igaz, hogy a barnamedve február 2-ig téli álmot alszik, azután kijön, megnézi az árnyékát, és ha látja, akkor visszamegy aludni. A Fővárosi Állat- és Növénykertben ugyanis minden nap kijön a jól temperált 10 fokos barlangjából a bundás, és lakmározik, míg takarítanak. – Akkor most hol a medve? Miért csak a nyomait látni a hóban?
Zimankó ide vagy oda, struccok lépdelnek a havon. Egy kétpúpú teve jeget nyal. A Magyar Parasztudvaron épp olyan az élet, mint télen egy magyar parasztudvaron: kecskék, birkák, baromfik, marhák, puli... A pingvinek és a fókák köreiket róják a medencében, a jegesmedvék, a fehér farkasok, az Andok hidegéhez idomult alpakák is elemükben érzik magukat. A tó jórészt befagyott. Ahol nem, ott ellepték a különféle récék, nászruhás kormoránok és a vándorútjukon landoló sirályok. Egy féltető alatt kéttucatnyi pelikán, ilyenkor a legszebb narancssárgába hajló rózsaszín tollazatuk. Fázósan gubbaszt a pávapár a krokodilok szabadtéri medencéjénél. A hüllők a pálmaházban vannak, amelynek kéményéből füst kígyózik. Az oroszlánok kifutójában érintetlen a hó, az India Házban melegednek. De kint látni a Himalája időjárásához szokott kis pandákat, a „fagyálló” perzsa párducot, a szibériai tigrist, és az összebújva melegedő makákó majmokat. Talán látszana az is, hogy lúdbőrösek, ha nem fedné szőr a testüket…
– Ne csak a kifutókban keresse az állatokat! – mondja Persányi Miklós főigazgató. – Télen is éppen annyi – majdnem ezer – faj egyedei láthatók nálunk, mint nyáron. És mind ébren is vannak. Csak a befogadott sünjeink vackolnak be télire az avar alá. Több mint tízezer négyzetméter a belső, jórészt gázzal fűtött kiállító területünk, ott látható ilyenkor az állatok zöme. Ennek persze nagy az ára: százmillió körüli a téli fűtésszámlánk. A legnagyobb fogyasztó a Pálmaház és a Szavanna Ház. A tervünk az, hogy a Széchenyi Fürdő forrása 75 fokos vizének hulladékhőjét hasznosítjuk a következő téltől hőcserélős távfűtő rendszerrel. Így a harmadával kevesebbe kerül majd a fűtés.
Nézzünk hát körül odabenn! A legtöbben, főleg a gyermekes famíliák a három sztárt, az emberszabású majomkölyköket keresik fel: Bongót, az egyéves gorillát, és a két orangután bébit, a féléves Moirát s az egy hónapos Vilmost.
Vakargatja a babirussza kobakját a gondozója, Tóth Bettina. A tízcentis agyarú, szemre félelmetes dél-ázsiai vaddisznó láthatóan élvezi. – Jó a dolguk a kedvenceimnek. Itt padlófűtés van és 25 fok. Naponta kétszer kapnak enni, a délelőtti menü reszelt alma, répa, cékla, túró, tojás, kukoricadara és korpa keveréke. Délután gyümölcsöt esznek és lisztkukacot, s a szalma közé szórunk mogyorót is. (A tudósító eltöpreng: a lisztkukacot leszámítva egy átlagos hazai hajléktalan is megirigyelhetné a babirusszákat).
A Szavanna Házban Afrika állatai melegszenek: gazellák, antilopok, zsiráfok – az állatkert történetében először öt is –, elefántok és orrszarvúk. Ők ma is voltak a szabadban, bizonyítja két rakás, még párolgó ürülékük, amiből nyári ludak falatoznak. S a ludak mellett látni a kifutóban gólyákat, szürke gémeket is. – Ezek nem vándorolnak el Afrikába. Itt keltek ki a tojásból, etetjük őket – magyarázza a direktor. – Ha nem nagy a fagy, és nem kell a patásoknak csúszkálniuk, még a zsiráfok is kimehetnek. Fűthető az aszfalt a zsiráfház előtt, hogy felolvadhasson ott a hó. De a kisebb trópusi állatokat a nagy mínuszokban bent tartjuk, mert a fülük, farkuk, ujjuk lefagyhat.
Hová tűntek a gyűrűsfarkú makik a lemur-lamour lombja vesztett fáiról? Fűtött házukban vannak. S ott sem riszálnak „úgyis, úgyis”. A radiátorokon kucorognak mind a nyolcan.
Milyen az, amikor az orrszarvú először lát havat? Élmény! Nemrég érkezett meg az új bika, Zafirel Izraelből. A régi nőstényeink, Laila, az első mesterséges megtermékenyítéssel született orrszarvú és Lulu, az anyja megszokták már a telet. Laila kicsi korában hancúrozott a hóban. De Zafirel nem ismerte ezt a fehérséget. Láttak már egy négy és fél tonnás orrszarvú bikát a hópelyhektől félni?
A Nagyszikla belsejében készül a 3000 m² alapterületű Varázshegy-Életmúzeum. Most is dolgoznak az építők a pinceszinten, ahol az ősvilági tengereket, az élet születését mutatják majd be a látogatóknak – egy év múlva.
A kasszánál délben már egy lelket sem látni. – A tél nálunk uborkaszezon – mondja a főigazgató. – Egy erősebb nyári hétvégén a tízezret is túllépi a látogatók száma. Akkor spóroljuk össze a pénzt, amiből most fűtünk, és majdnem piaci áron veszünk takarmányt, gyümölcsöt, zöldséget, persze uborkát is. Nem kevesebb a látnivaló, mint a főszezonban, de jó, ha egy januári hétköznapon háromszázan jönnek. Kár, hogy csak ennyien…
És ezt a liget platánjairól azonmód megerősíti a varjak kórusa is.
Álmos mackók
Bajba került egy orosz vándorcirkusz Vlagyivosztokban, mert a társulat medvéi téli álomba szenderültek. A fogságban élő állatoknál ez nemigen történik meg, de a mínusz 40 fok most eszükbe juttatta a maciknak: mégsem az a dolguk, hogy focizgassanak, ilyenkor ideje bevágni a szunyát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!