Ókovács Szilvesztert öt évre nevezte ki a Magyar Állami Operaház főigazgatójává Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. A főigazgató 2011. augusztus 22-től kormánybiztosként, 2012. szeptember 1-jétől megbízott főigazgatóként vezette a dalszínházat. Tervei szerint Alföldit és Vidnyánszkyt is meghívja rendezni.
– Gondolom, nem lepődött meg, hogy önt nevezte ki Balog Zoltán az Operaház főigazgatójának.
– Nem volt lefutott a meccs. Aki épp viszi az intézményt, sosem esélytelen, ennek ellenére kifejezetten örülök, hogy a zsűri meggyőző fölénnyel tart alkalmasnak a feladatra.
– Mit vár öntől a tárca?
– Természetesen magas színvonalú, olajozottan működő Operaházat. Steril csendet nem ígérhetek, nyugalmat viszont igen olyan értelemben, hogy már megkezdtük a felívelést, a források és a művészi tevékenység bővülése mellett a személyi állomány is nőni fog, nem csökkenni.
– Mit szeretne elérni a következő öt évben?
– Művészi programmal 2021-ig tervezünk, ugyanis az illem (meg persze a praxis) úgy kívánja, hogy a 2018-ban a posztra lépő főigazgató már lásson előre három évaddal, ne az én hendikepemmel kezdjen. Csak így sikerülhet lekötni a sztárokat, így lehetséges hároméves szerződésekkel hozzánk kötni a legkitűnőbb magyar művészeket is. Évente tíz új produkciót tervezünk, ebbe a nagyszínpadi és a kamarajellegűt egyaránt bele kell érteni, s így öt év alatt a sokszor húsz-harminc esztendős repertoár több mint felét lecserélhetjük. Az elmúlt másfél év gazdasági és szerkezeti rendbetétele, az Erkel Színház megnyitása és az Operaház kommunikációjának, kísérőprogramjainak áthangolása után a legnehezebb feladat jön, magának a „terméknek”, az esti opera- és balettprodukcióknak a megújítása. És ott leszünk a legfontosabb nyári fesztiválokon, visszük külföldre a magyar kultúrát, nyitunk a gimnazisták és a vidéki közönség felé, a POSZT mintájára szervezünk balett- és operanapokat a magyar jelen tallózására. Három éven át, öt hónapos időszakokban történő felújítás – nem átépítés – is zajlik majd, így 2015–17 nyarain kívül-belül megújulhat az Operaház, amelynek mindene, így például NDK-s a színpadgépezete is krisztusi korba ér, mire kicseréljük.
– Mi alapján választja ki az évi tíz új darabot?
– Az évadoknak munkacíme van: a mostaninak Verdi és Wagner, a következőnek Richard Strauss a főszereplője. 2014 júniusában hat produkcióból álló, nagy turisztikai csemegének is beillő fesztivállal ünnepeljük a szerző 150. születésnapját két teljes héten át. A Kovalik-féle Elektra, egy észt rendező által színre vitt Rózsalovag, Bereményi Arabellája, Szikora Saloméja, Anger Ferenc most készülő Ariadnéja és a főmű, Az árnyék nélküli asszony premierjével és szoborral állítunk emléket a hajdan az Operában is gyakran megforduló Straussnak.
– Egy nyugatias operaház létrehozása lenne a cél?
– De nem Nyugat-imádatból! Infrastruktúrában, támogatásban, jegybevételben és a messzelátás képességében kell felzárkóznunk hozzájuk. Ma az intézmény a valaha volt legmagasabb nominális támogatást kapja a kormányzattól, a párizsi opera költségvetésének egyhatodából gazdálkodik, ennek ellenére színvonalban jóval kevésbé maradunk el. Szeretném, ha a legtöbbet dolgozó magyar zenekar, énekkar, az egyetlen klasszikus balett, a legtöbb előadást abszolváló műszak, a legmagasabb szinten alkotó műhelyegyüttes fizetése a ciklus végére nem lenne kevesebb más állami intézmények művészeiénél.
– Mire elég az idei, összesen 10,3 milliárd forint, amelyből gazdálkodhat?
– Ha ebbe bele kell érteni a bevételeinket, az rendben van, és ha nem kell beleérteni az Erkel felújítási költségét, akkor az is. Csak így megy, másképp nem fog. Látványos, felszálló ágban vagyunk, mindenki érzékeli, mozgásban fogunk és tudunk így maradni. Az Erkel nyitása társadalmi felelősségvállalásunk része, prózaiabban: a lelkünk maga. Elég volt az Operaház zenei Halászbástya-jellegéből: férjen hozzánk – az Erkelbe egy megfizethető mozijegy áráért – mindenki, aki adójából önkéntelenül is támogatja a legnagyobb magyar kulturális intézményt. Március 1-jén nyitunk háromestés balettelőadással (Pas de Trois), amelyen a Pécsi és a Győri Balett mellett a mi Nemzeti Balettünk társulata is táncol egy-egy felvonást.
– Támogatná L. Simon László kulturális államtitkár javaslatát, hogy ne pályáztatással nevezzék ki bizonyos állami intézmények vezetőit?
– Meggyőződésből! Ferencz József óta sem ide, sem a nagy európai színházak élére nem népszavazással neveznek ki vezetőket. Állami kulcsintézményekbe meghívással szoktak kerülni, amelynek mindenkori kormányzati jogosultságát akár az országgyűlési választásból is levezethetnénk. Ha ide nem kotta-analfabéta érkezik – volt ilyen –, s ha a mandátumát tiszteletben tartják, csak nő ezzel a kinevező és a kinevezett felelőssége, tehát elszámoltathatósága, s így munkájának színvonala is. És nem nemzeti gyász, ha a lejárt mandátum végén más folytatja. Tudjuk, hogy öt évünk van, addig kell kerek egészet alkotni.
– Ön szerint helyes, ha a politika ennyire jelen van a kulturális intézmények életében?
– Az én irodámban nem lehet politizálni. Rá sem érnénk és nem is érdekel senkit, ahogy hidegen hagy a munkatársak nemi, vallási, származási identitása is. Csak a szakmaiság és az elhivatottság fontos.
– Egy mendemonda szerint összefüggés van a Nemzeti Színház és az Operaház igazgatói kinevezése körül.
– Minden napra egy mese? Ez új nekem: de hiszen csak egyetlen közös tag volt a két bizottságban, érthető módon a minisztert képviselő főtanácsadó asszony. Komolytalan felvetés. Vidnyánszkyt és Alföldit is felkérem operarendezésre.
– Milyen a viszonya Tokody Ilonával és a budapesti fellépését a Dörner-féle Új Színház miatt lemondó Christoph von Dohnányi karmesterrel? (Tokody Ilona a Magyar Operaénekesek Egyesületének alelnöke a tavaly nyári évadzáró társulati ülésen a társulati tagság visszaállításának fontosságáról és szükségességéről beszélt, valamint az emberi méltóság és az operaház művészeinek tiszteletéért emelt szót. Az Operaház friss kitüntetéseinek átadását követő, előre be nem jelentett felszólalását Ókovács Szilveszter nem díjazta, azt mondta: „Erről az egészről az jut eszembe, amikor a focimeccset, a játék ünnepét megzavarja egy meztelenül berohangáló férfi. El kellett volna venni a hangot, de nem tettük, pedig nem szabad teret adni annak, hogy bárki »meghekkelve« egy rendezvényt, elrontsa mások ünnepét” – a szerk.)
– Ilonával legutóbb a főigazgatói meghallgatáson találkoztunk, ekkor értettem meg, mi végre is volt az a bizonyos incidens. Ettől függetlenül április 27-én átnyújtom számára az Operaház Mesterművésze címet, amely a Nemzet Színészének operai párja, és annak jár, aki Kossuth-díjas, az Operaház örökös tagja, és eléri a meghatározott kort. És idén is kap szerződési ajánlatot. Hogy közben ötmillió forintra perel, az ügyvédekre tartozik, számomra az igazgatóságra pályázó Tokody Ilona nem azonos a nemzetközi hírű szopránnal, akinek magam is csodálója voltam. Dohnányi maestrót megint hívjuk egy júniusi gálaestre, idén sem rajtunk fog múlni.
– Nyilvánosságra hozza főigazgatói pályázatát?
– A közel kétszáz oldalas pályázat törzsanyaga a jövő héten az interneten lesz.
– Nem hiányzik az éneklés?
– De. És gyermekágynál, közeli templomokban, barátokkal vagy dalesteken a legnagyobb örömmel nem veszek tudomást arról, hogy a életem ugyan erről szól, de immár másképp.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!