Nem tolja le a gatyáját!

„Pördülj-fordulj, mutasd magad!” – utasította az utcák felkínálkozó lányát a kalandra és egyebekre vágyó férfi, hogy kedvére meggusztálhassa annak bájait, gömbölyded formáit. Az ötvenes évek Amerikájában mindez a következőképpen hangzott: rock and roll, baby! S bár jó ideje mi, magyarok is tudjuk, hogy a rock and roll, az nem egy tánc, a nyers, ritmikus gitáralapokra épülő rockabilly sem az. Utóbbi elnevezése is a szlengből ered, az amerikai feketék és fehérek kénytelen-kelletlen együttélésének, zenei, kulturális kölcsönhatásának eredményeként. A feketék játszotta népszerű, afrikai ritmusokat hordozó, csak faji („race”) vagy „rock”-nak nevezett zenék viszonylag hamar utat találtak a nagyvárosi fehér fiatalok szívéhez, s a déliek (az északi jenkik által csak „hillbilly”-nek, azaz mucsainak csúfolt) country- és folkalapú muzsikájával vegyülve elvetették a magot – ami 1956-ban szárba szökkenve, rock and roll és rockabilly néven meghódította az egész világot.

Mindezt egy tetoválásokkal borított, hátrazselézett hajú rock and roll-kutatótól tudom meg, aki nem mellesleg a világszerte népszerű Mystery Gang rockabilly trió gitárosa-énekese. Egri Pétert és zenekarát a magyar nagyközönség legutóbb az Eurovíziós Dalfesztivál hazai televíziós kiválasztó show-jában láthatta-hallhatta, Játssz még jazzgitár! című dalukat a közönség a középdöntőig juttatta. „Sokan kérdezik, miért szerepeltünk egyáltalán ezen a megmérettetésen, amire egy magára valamit is adó előadó nem nevez, vagy egy underground zenekar vállalhatatlannak érez. Nos, annak idején a San Remó-i és az Eurovíziós Dalfesztiválokra olyanok neveztek, mint Bobby Solo, aki 1964-ben már világsztár volt, vagy Cliff Richard. Magyarországot pedig Kovács Kati vagy Koós János képviselte. Akkor a szakmából válogattak, ma az a szakma, akiből válogatni lehet… aki szívecskét mutat a kezével, s arra biztat, szavazz rá!” – fogalmaz nem kevés kritikai éllel a rock and roll történeti vonatkozásait tekintve enciklopédikus tudással és professzori előadói készséggel rendelkező Egri. S hogy tudása és készsége ne heverjen parlagon, a Zsigmond Király Főiskola Média- és Kultúratudományi Kutatóközpontja meghívására órát és leckét adott a héten rock and rollból. Előadásában napjainkig követhettük nyomon a műfaj történetét és társadalmi vonatkozásait, elsődleges forrásokra hivatkozva, sztorizva, saját élményeivel kiegészítve, személyessé téve a rock and roll történetét.

Tudták például, hogy a jiddis eredetű jampec elnevezés előbb létezett, mint maga a rock and roll? A ’20-as évek elején Kosztolányi Dezső például a fiatal Weörest próbálta arra buzdítani, hogy legyen nagyvilágibb, nyitottabb az újdonságokra, azaz jampec, s nyakkendő helyett cipőfűzőt csomózzon a gallérja köré. Mert persze a 20. század magyar vonatkozásait is kisujjból rázta ki a máskülönben a memphisi rock and roll nagy öregjeivel együtt jammelő zenész, s James Dean, Marlon Brando vagy Elvis Presley és Bill Haley Rock Around The Clockja mellett Keleti Márton Egy pikoló világos című, a jampecgalerikat bemutató 1951-es filmje, de Komár László és Fenyő Miklós áldásos munkássága is szóba került. „Nagyon tisztelem az előttünk járó művészgenerációt, így Fenyő Miklóst is – mondja a 2009-es, Fonyó Gergely rendezte rock and roll musicalben, a Made in Hungariában Brennert alakító Egri, aki zenekarával éppen tegnap melegítette be a közönséget a Barba Negrában Fenyő születésnapi koncertje előtt. – Ugyanakkor a Mystery Gang nem tekinthető ezek utódjának, mi nem a pop, inkább az ’50-es évek forrásai felől közelítünk a rockabillyhez.”

A forráskutatás és az elkötelezettség („nem mi választottuk a műfajt, a rockabilly választott minket”) meg is hozta a gyümölcsét: a három külföldi megjelenésű, angol nyelvű lemez után most a héten adta ki exkluzív szerződés keretében az Universal Music a trió új, magyar nyelvű lemezét, a „Hello, hello!”-t. De hamarosan kézbe vehető egy újabb angol nyelvű album, és készülőben van egy rhythm and blues lemezük is. Mindemellett a tervek között szerepel egy közös lemezfelvétel a ma még élő legnagyobb rockabilly előadókkal, duettek Little Richarddal, Chuck Berryvel… „Akár a Frizbi showban, akár a Nagy Duettben szerepelünk, mindig arra gondolok, bármilyen is a műsor, a végén a zenénkkel mi viszünk fényt több millió ember otthonába, s még mindig nem kellett letolnunk a gatyánkat és a fenekünket mutogatni” – utal a hazai televíziós szereplési esélyekre a 16 év alatt világszerte tömegeket maga mellé (pontosabban színpadja elé) állító trió frontembere, aki a belső motivációt nevezi meg legfőbb hajtóerőként (s nem a pénzt, a csajokat és a jó autókat!) e tesztoszterontól amúgy túlfűtött műfajban.

A nagy hallgatói figyelemmel kísért előadáson a szubkultúra, a műfaj szétrajzásáról is szó esett, s valóban, ha csak a jelenlegi hazai kínálaton tekintünk végig, tucatnyi képviselőjét találjuk a neorockabillynek, legyen akár garage, jungle, vintage, psychobilly vagy punkabilly az adott formáció műfaji jelzője.

Az egyik legnevesebb és legelismertebb zenekar az idén 10 éves The Silver Shine trió, ahol a bőgős poszton egy hölgyet (a stílusra jellemző művésznevén: Krista Kate-et) találunk, s akik saját bevallásuk szerint a punkot vegyítik a rockabilly vel. „Valahol félúton a Mystery Gang és a Tankcsapda között” – írja körül önmagukat Ati Edge gitáros- énekes, majd hozzáteszi: elsősorban a hazai klubviszonyoknak köszönhető, hogy koncertjeik javát Nyugat-Európában, Amerikában és Brazíliában adják, s ugyan tavaly egy felkérésre magyar nyelven is kiadtak lemezt (Megfakult képek), mivel a rajongótáboruk külföldi, a jövőben inkább az angol nyelvű dalírást preferálják.

A humoros videoklipjeivel hamar széles körű ismertséget szerző garage rockabilly Naked Truckers gitáros-énekese, Little G. szerint azonban itthon sem olyan szomorú a helyzet. „Viszonylag szűk kör kedveli ugyan a rockabillyt, de bárki, ha letéved egy ilyen bulira, bizony megmozdul a lába!” A januárban már második lemezükkel (Jump!) jelentkező „meztelen kamionosok” is az angol nyelv mellett voksolnak, mivel a jambikus lejtése miatt könnyebb a zenéhez passzintani az ütős rockabilly szövegeket (pl. a nagy mellekről, lásd Big Boobs című dalukat). S bár ez Fenyő Miklósnak sikerült magyarul is, ők inkább másfajta játékosságot részesítenek előnyben: „Mi nem akarjuk komolyan venni magunkat, csak szórakozni akarunk, lehetőleg minél több ember bevonásával. A koncertjeink tulajdonképpen nagyra nőtt házibulik.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!