A Carlo Párizsban című ifjúsági regény egy, a városszéli, cigányok lakta telepen felnőtt kiskamasz története, aki lehetőségek és kényszerek mentén próbálja megvalósítani vágyát – focista szeretne lenni. Nem példázat, nem szociográfia, hanem szándéka szerint fikció. A valósággal való bármilyen egyezése a véletlen műve állítja a mű szerzője, Bódis Kriszta.
– Realista módon meséli el a kamasz Carlo történetét, a cigányelbeszéléseknek van olyan hagyománya, amire támaszkodhatott?
– Tudatos a kapcsolódás minden művel, amely a marginalitásban élők sorsának ábrázolásával – nem bemutatásával, hanem megjelenítésével – láttatja a lét lényegi kérdéseit. A szerzők sora hosszú: Móricz Zsigmond, Tar Sándor, Borbély Szilárd, Toni Morrison… Hatnak a munkáimra a gyökerekhez való tudatos és dinamikus viszonyulásban születő művek. Kifejezetten kötődöm egy magyarországi roma irodalmi hagyományhoz, holott az irodalom főáramából kirekesztve lappang, mint Lakatos Menyhért vagy a zseniális Bari Károly művei. A lenyűgöző Osztolykán Béla vagy Szécsi Magda és számos remek mű a kulturális diskurzus perifériáján. Tanulni kéne belőlük, nem veszni hagyni őket.
– Milyen engedményeket kellett tennie íróilag, hogy a jelzett célközönség (16+) számára érthető, elérhető legyen a történet?
– Én könyveken nőttem fel, és nem nagyon figyeltem, milyen kategóriába tartoztak. Azok a könyvek érdekeltek, amelyek fölkavartak, megmozgattak. Őszintén szólva íróként, okkal vagy ok nélkül, felszabadított, hogy ennek a korosztálynak írhatok.
– Reméli a regény érzékenyítő hatását, azaz hogy szolidaritást szül a cigánysággal az olvasóban?
– Az egyik roma telepi tanítványom a regényt olvasva lelkendezve közölte, hogy ez a könyv olyan, mint az élet. Az édesanyja, aki régi ismerősöm, mosolyogva mondta a lányának: „Hát, a Kriszta nem jegyzetfüzettel gyött. Ő itt él közöttünk.” Vagyis: vannak olvasók – a kérdés alapján akarva akaratlanul kirajzolódó – a „másik oldalon” is. Én a műveimre olyan hídként tekintek, amelynek pillérei az egymástól távol eső világok partjain vannak lebetonozva. Úgy ívelnek át, hogy bátran lehessen átjárni innen oda, onnan ide, még ha kezdetben virtuálisan vagy metafizikai értelemben is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!