Nincs leves Hitler nélkül

Mihez kezdjen a zenekritikus, ha negyed évszázad munkaviszony után kirúgják az állásából, holott csak ehhez ért? Ám ez még az elso hópihe a lavinában, ami Georg (Josef Hader) életében elindul, miután „egy német disznó” elbocsátja.

Hiába érvel azzal, hogy tiltakozni fognak az olvasók, hiszen jó részük idoközben kihalt. A‡kudarcot képtelen bevallani feleségének (Pia Hierzegger), aki bár abból él, hogy mások baját hallgatja, inkább neki lenne szüksége terapeutára, a húsz év önzés után kényszeresen hajszolt peteérés és a mindennapos vörösboros feszültségoldás okán. Georg továbbra is eljár otthonról, csakhogy a Práterbe sörözni és Mozart-parókás behívóemberként dolgozni a Mérgezett egér hullámvasúton, ami az élete metaforájává válik.

A válság személyiségfejlodést követel a mindig udvarias, kimért, szabályköveto, ámde hatalmasra hizlalt egójú embertol, csakhogy egyre orültebb kalamajkákba keveredik, mikor bosszút forral exfonöke ellen, és elindul az Összeomlás osztrák módra, leleplezve egy társadalom álszent, elfojtásokkal teli muködését.

A‡népszeru színész-komikus Hader elso saját filmjében fanyar és kifinomult öniróniával, kamikaze pilótaként zuhan a mélybe, humora számos fegyverét bevetve, a groteszk helyzetkomikumoktól az osztrák politikai korrektséget és képmutatást ekézo kiszólásokig, úgymint „szeretnék végre meg enni egy tányér levest úgy, hogy közben ne kerüljön szóba Hitler!”.

Georgot nemhogy bosszút állni nem hagyják, a munkásságáról is kiderül, csak azért szerették, mert gátlástalanul földbe taposta a zenészeket. Ez sem marad következmények nélkül, hiszen mindenki valakinek az áldozata, de o még áldozat sem lehet, folyton meg akarják menteni, ha kell, önmagától is.

Az Arany Medvére jelölt film több intellektuális szórakozásnál és osztrák értelmiségi önkritikánál, noha nem akar tanulságot ránk tukmálni. Még ehhez is túl visszafogott, talán épp emiatt hat felszabadítóan a mi mérgezett egérségünkre.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!