Latex feszülős ruhákban száguldozó szuperasszonyok – ha a képregények női alakjaira gondolunk, más nem nagyon juthat eszünkbe. Hosszú volt azonban az út idáig, miközben a képregények női vonala mindig „bevállalósabb” volt.
A képregényeket általában férfiak rajzolják, fiúk olvassák és hőseik is inkább az erősebbik nem köréből kerülnek ki. A II. világháború előtt az inkább humorosabb, állatfigurás meséket álmodták a képkockákba, az 1940-es évek azonban forradalmat hoztak: az Amerikai Egyesült Államokban ekkor születtek meg a képregények szuperhősei – Superman már 1938-ban, de 1940-ben időnként hősnők is felbukkantak, elsőként Fantomah, a kortalan egyiptomi heroina.
Messzemenő következtetéseket nem lehet ugyan levonni, de érdemes megjegyezni, hogy az első antihős is nő volt a képregénykultúrában: a Fekete Özvegy (1940). Az első igazán sikeres, kosztümös szuperhősnő Wonder Woman lett (1942), akit egy pszichológus álmodott meg a felesége és aktuális szeretője ötvözetéből.
A háború után konzervatívabb szerepekben tűntek fel a képregények nőalakjai. Megszülettek a romantikus lányregények képesített változatai, melyek aztán gyors fejlődésnek indultak: az 1950-es években már cenzúrázták az egyre erotikusabb vonalat követő történeteket. Maradt tehát a szerelem, nők leginkább a férfiak oldalán kaptak helyet, mint a megértő és támogató, csendes társak, akiket időnként meg kell menteni. Időközben feltűnt a munkásosztálybeli nők által képviselt vonal is (Bunty), amely egészen a kilencvenes évekig népszerű volt.
A hatvanas évek végéig szinte kizárólag férfiak rajzolták a történeteket, ám ezt követően teret hódítottak maguknak a csak nők által készített képregénymagazinok.
Ezek erősen feminista kiadványok voltak, nyíltan foglalkoztak tabutémákkal, például a homoszexualitással, de előkerült bennük az abortusz és a családon belüli erőszak is. Megjelentek az erősen politikai töltetű kiadványaik is; leghíresebb talán a Wimmen’s Comix, ami 1972-től kisebb megszakításokkal 20 éven át jelent meg. Ettől függetlenül a képregény megőrizte erősen szexista világát, ahol a nők leginkább áldozatszerepben tűntek fel. Igazi újdonság az ezredforduló táján jelentkezett: ekkor ismét fellendült a női képregénykultúra, élén Marjane Satrapi Persepolis című munkájával. A feminista vonal ismét előre tört, és megjelentek az alternatív ábrázolások (például a punk Tank Girl), ám még mindig közel sem olyan arányban vannak jelen a kockákban, mint maszkulin társaik. De dolgoznak rajta.
Vincze Nóra
• 1987-ben született Cegléden. 2013-ban végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán. Jelenleg szabadúszó illusztrátor és animátor. Szabadidejében webképregényén dolgozik.
MEGKÉRDEZTÜK
…Vincze Nóra képregényrajzolót
– Hogyan lett képregényrajzoló?
– Kis korom óta rajzolgattam kedvtelésből, de csak 2007-ben „fedeztek fel”, amikor két képregényes pályázaton is elindultam (Mátyás király lopni jár, Dodie és az Audi). Utána volt egy-két megjelenésem, de egyetemistaként egy időre kiestem ebből a körből. Mostanság próbálok visszacsordogálni, vannak terveim, hiszen önálló kiadványom még nem volt.
– Milyen lehetőségei vannak ma egy magyar képregényrajzolónak?
– Nagyon nehéz, nálunk képtelenség ebből megélni. Az országnak sosem volt egy stabil és meghatározó képregényes kultúrája, mint például az amerikaiaknak vagy a franciáknak. Kezdeményezések mindig vannak, és néha jelentősebb pénzt is lehet vele keresni, például a Nyugat+Zombik című képregénnyel, amelyet Csepella Olivér rajzol, de az olvasók adták össze a pénzt rá. Én inkább a webes felületen látok lehetőségeket: ha az ember tud angolul, nagyobb eséllyel olvassák külföldön is, így lehet ismert. Később azért érdemes nyomtatott verzióban gondolkodni.
– Nőként vagy férfiként könnyebb elhelyezkedni ebben a szakmában?
– Nincs különbség. Az emberek a stílust értékelik.
– Van különbség a férfi és a női rajzolók között?
– Talán a témaválasztásban. A nőknél van, aki történelmi témákat dolgoz fel, más gyerekkiadványokba dolgozik. A mangás kört annyira nem ismerem, de ott mintha állandó téma volna a vámpíros- démonos vonal.
– Mennyire fiús vagy lányos műfaj a képregény?
– A lányok inkább a japán mangák, a fiúk meg az amerikai szuperhősös képregények felé orientálódnak, de ismerek olyanokat is, akik épp fordítva vannak ezzel. Van, aki az európai és „művészibb” képregényeket preferálja, és van, aki szinte mindent elolvas – mint például én is. A műfaj népszerű, ám behatárolt kereteken belül mozog. A többség ebből a két körből választ, és csak a fanatikusok és gyűjtők veszik meg a magyar vagy a kevésbé ismert külföldi kiadványokat.
A képregény születését 1896. február 16-ra datálják. Ezen a napon jelentette meg Pulitzer József a The New York World vasárnapi mellékletében Richard F. Outcault képregényét. A Yellow Kid című sorozatban a narrátori és a beszélt szöveg is a képkockán belülre kerül, ezért tekintjük az első, klasszikus értelemben vett képregénynek.
29. alkalommal rendezték meg március 8-án, vasárnp a KépregényBörzét a Kispesti Művelődési Házban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
