A Valentin-napot valójában azok a nők találták ki, akik vágynak a figyelmességre. A férfiaknak pedig egész egyszerűen kell egy apropó, amit nem is felejtenek el olyan könnyen, mint a születésnapokat meg az évfordulókat.

  -
  -
- – Kép 1/2

Legalább annyian utálják a Valentin-napot, mint ahányan megünneplik. Elsősorban azért, mert „olyan amerikai”. Amerikában az apáknak, házasoknak, még az elváltaknak is van napja, és mivel a szinglik jobban ráérnek, nekik egy egész hét jut. „Mi csak a Clara Zetkin-féle szockom nőnapot tartjuk, nem kell a kapitalista Velentájn” – viccelt Kata barátnőm. „Mi még azt sem, az sem a mi ünnepünk!” – vágta rá Andi. Bár az újkori ajándékozási láz valóban Amerikából ragadt át Európára és Ázsiára is, kevesen tudják, hogy nekünk már jóval korábban is voltak szerelmi babonáink Bálint-napra. A népi hagyomány szerint Bálint-napon választanak párt a verebek, s ilyenkor a lányok is férjet foghatnak maguknak, ha különleges étket – például tiszta fekete kakast – sütnek a kiszemelt férfiúnak, vagy az ételbe beletesznek valami személyeset: egy hajtincset, vagy a levágott körmüket. Ez még akár működhet is, ha a vendég nem találja meg a tányérjában… Már az ókori Rómában is ilyenkor tartották a pogány termékenységünnepeket, és a férfiak ekkoriban is virággal lepték meg kedvesüket. Február 14-e pedig a 16. század óta Szent Bálint püspök, a jegyesek és a fiatal házasok védőszentjének napja.

„Az én édes egyetlenem kijelentette, hogy ő nem tartja a Valentin-napot. De ez csak újabb ürügy, hogy ne kelljen virágot venni! Pedig én szívesen megtartanám, habár nem túl rózsaszínben” – mondja erre Márti. A virág amúgy is már szinte snassz ajándék. Menő viszont az ehető tanga, a különféle erotikus játékszerek, a szerelemzseton (mindennapra kisorsolható közös szerelmes feladatokkal, hogy az ajándékozó is jól járjon), az egzotikus kézművesbonbonok, a wellnesshétvége és a kényeztető társas masszázs. Lassan a karácsonyi felhajtást is meghaladja a Valentin-napi akció- és ajándékhirdetések cunamija. A szeretetünnepeknek már csak az a sors jut, hogy vásárlással ünnepeljük meg őket?

Amerikában – az American Express pénzügyi szolgáltató vállalat felmérése szerint – egy átlagos pár ezen az estén 190 dollárt (csaknem 40 ezer forintot) költ el ajándékra, vacsorára, esetleg egy romantikus, pezsgőfürdős-rózsaszirmos-illatgyertyás szállodai éjszakára. Nálunk általában jóval kisebb a keret, ami legalább kreativitásra ösztönzi az ajándékozókat. Küldhetünk például vicces személyre szóló videót a neten, melyben egy „interaktív hentes” pletykálja el szerelmi vallomásunkat a kedvesnek. Vagy örökbe fogadhatunk közösen egy árva kiskutyát – Budapesten az Árkád bevásárlóközpontban a Budaörsi Állatmenhely szervezi ezt a kedves akciót.

„Eredetileg mi sem tartottuk a Valentin-napot, de a férjemet olyan nehéz megajándékozni (nem hagyja), hogy kénytelen voltam felvenni az ajándékozási alkalmak listájára. Viszont utálom az egész vásárlási cirkuszt körülötte, így sosem kampányajándékot veszek, hanem valami kedves és szükséges apróságot készítek, például tervezek neki egy saját pólót, vagy sajtos-túrós pogácsából sütök tortát” – mondja Orsi. „Középiskolás koromban még bejött a Valentin-nap. Főleg, amikor éppen csak kezdődött a szerelem, és ha kaptam valamit, az megerősítés volt” – emlékezett vissza lelkesen Lilla. „Viszonylag cikisnek számított akkoriban szerelmes levelet írni, de Valentin-napkor nem! Jó alkalom volt arra is, hogy ha valaki titokban tetszett, annak egy kis jelzést küldjünk. De így, házasságban, már nem olyan érdekes… Ráadásul nekünk másnap, 15-én van az évfordulónk, inkább azt ünnepeljük.”

„Nálunk is a gimiben kezdődött a Valentin-napozás” – osztja meg történetét Zsuzsa. „Volt az aulában egy Szívküldi postaláda, amelybe üzeneteket lehetett dobni. A postát Valentin-napon kézbesítették, aznap az egész iskola zsongott, vigyorgott és sutyorgott, tavaszérzés szállt a levegőben. De a Valentin-nap igazi jelentőségére akkor jöttem rá, mikor egyetemistaként egy amerikai sráccal jártam. Azt se tudtam, milyen nap van, erre ő megjelent egy óriási csokor vörös rózsával, szív alakú lufikkal, szerelmes üdvözlőkártyával, meg egy kis akváriummal, amelyben színes műanyag halak úszkáltak. Hiába giccsesek, néha a szerelem is az, és olyankor fel se tűnik…” – meséli mosolyogva.

Ági barátnőm panaszkodott, hogy ő sosem kap virágot. A férje azzal takarózik, hogy az ő fizetése a hitelek visszafizetésére megy el. Igaz is. De nekik még zsörtölődni is jólesik egymással. Nemrég született meg második kislányuk, babaillatban, boldogságban telnek napjaik, sokat nevetnek. „Sebaj, ha a fiúktól nem kapunk, majd mi adunk egymásnak virágot!” – egyezünk meg.

Anna és Feri kamaszkoruk óta „járnak”, közben összeházasodtak, született három fiuk, a legidősebb második osztályos. „Azt vettem észre magamon, hogy egyre nehezebb benne megtalálnom azt a srácot, akiért annyira odavoltam” – szomorkodott kicsit náthásan, egy bögre tea fölött. „Fáradtak is vagyunk, a szerelmeskedés helyett olykor inkább egy finom szendvicset meg egy jó filmet választanánk”. Ez korántsem jelenti azt, hogy máris „öregednének”, vagy kiszerettek volna a másikból.

Csak kimerítő az élet három kisgyerek, munka, meg a háztartás mellett. „Én angol szakos voltam, tartom a halloweent is, elég pogány vagyok hozzá” – jegyzi meg Anna ironikusan. „A Valentin-napot is megünneplem, ha máshogy nem, hát veszek magamnak valami rózsaszínt! Négy pasi mellett ez jár! De a férjem sosem venne egy ilyen alkalomra ékszert, rózsát. Mondjuk, szinte semmilyen alkalomra nem venne ilyesmiket. Inkább adna pénzt, hogy vegyek.”

A lányok lelkesedése persze rám is átragadt. Miközben a neten böngésztem az ajándékokat, eszembe jutott, milyen szerencsés is vagyok, nem is kell a nyájjal tartanom, mert nekem minden napom Bálint-nap!

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!