Kicsit kiakadtam, hogy névvel, születési dátummal kellett regisztrálni az RTL Klub honlapján, hogy újra tudjam nézni Schobert Norbi önvallomását a (Fókusz) Portréban. Jó, hogy nem a ruhaméretemet és a vércsoportomat kell megadni, szép kis adatgyűjtési módszer.
A lehetetlen időpontban vetített Portrét amúgy biztos csak a baglyok nézik, meg akiknek nincs élete, és nem kell felkelniük hétfő reggel. Nem esek ki a gatyámból Norbi állítólagos titkaiért, mégis érdekelt, miről beszélget Barabás Évivel. Ritkán lehet valakit a tévében csaknem háromnegyed órán át hallgatni, és azt reméltem, így majd személyisége rejtett csodái is előbújnak. A beszélgetés a hosszától azért még nem lett mélyinterjú, nem tudtunk meg többet Norbiról, mint amennyit a legújabb könyvében leírna magáról. Pedig Barabás Évivel már az özönvíz előtt – még Norbi tévétornász korából – ismerték egymást, kérdései mégis inkább kisegítették beszélgetőpartnerét, mintsem elgondolkodtatták, esetleg kizökkentették volna a nagymonológból. Norbit vagy szereti valaki, vagy ki nem állhatja. Részben jogos a sértettsége, hogy a fitneszszakma megutálta. Jellemzően erős magyar sajátosság az irigység, a furkálódás. Neki pedig valóban voltak, vannak sikerei, amelyekre féltékenykedhettek. Persze legyen büszke arra, amit tud, és amit elért, még akár kicsit beképzelt is lehet, belefér. Attól már tényleg nem fogják többen utálni, hogy azt állítja, profi módon fotózik, pedig soha senki nem tanította. Szóba került versenyhivatali elkaszálása is: „majdnem tönkretették az egész életművemet”. Szerinte egy rossz fogalmazás miatt. Biztosan igazságtalannak érezte az eljárást, de időnként mindannyian kapunk ilyen pofonokat az élettől, akár jogosan, akár nem. Többször is leszólta a „bulvárt”, holott valószínű még a leghülyébb cikkek is többet segítettek neki, mint amennyit ártottak. Persze mondhat, amit akar, hogy ő soha nem megy a sajtóhoz, ettől még mindenki nyugodtan hiheti, hogy kölcsönösen gyümölcsöző a viszonya az újságírókkal. Mosolyog a néző az olyan kijelentéseken, mint hogy „sokat jártunk a gyerekkórházba jótékonykodni, csak mi nem szoktunk az újságban jótékonykodni, szépen csendben szoktuk ezt megoldani.” Azért csak el lehet mesélni ezt egy interjúban. Norbi vágyik a szimpátiára, próbál jópofa lenni, anekdotázik, bevallja, milyen hülye volt, mikor majdnem tönkretette a családját, hogy korábban rossz apja volt a kislányának, megivott egy liter mojitót, és mindenkit elküldött a fenébe. Még neki is mennyi egészségügyi problémája van a rossz szívbillentyűtől a nyitott gerincig, ami remélhetőleg nem csak kárörömet ébreszt a nézőkben. A feleségéről is tud szeretettel, elismeréssel beszélni, szóval nem menthetetlen a pasas. Hogy végül úgy érezhetjük, mégiscsak ő a szent ember, az emberiség és főképp a magyarok megmentője, meg aki feltalálta a spanyolviaszt, inkább a riporter hibája. Az ember hajlamos arra, hogy agyondicsérje, és a végsőkig védje azt, akit kedvel. Pedig még a saját gyerekünk kezét is el kell engedni néha, és hagyni, hogy elessen, különben sosem tanul meg járni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
