Lehet-e úgy lázadni a hatalom ellen, hogy közben megőrizzük ártatlanságunkat? Ha pedig elvesztettük, képesek leszünk-e még hinni és szeretni?
Bródy Sándor hisz az emberi értékek továbbélésének és a hit megtartásának lehetőségében. Ám ennek ára van. Fel kell áldozni a kényelmet, az érzelmeket, és ki kell vonulni a társadalomból. A tanítónő lelkesedését ugyan elveheti a környezet, de jobbítási szándékát nem. Novák Eszter rendező ezt azzal jelzi a Nemzeti Színházban, hogy hősnőjét megkeményíti az előadás végére, bár erkölcsei már a kezdettől fogva afféle védőpáncélt vonnak alakja köré. Szilágyi Csenge egyetemi hallgató végig nagyon jól hozza a figurát, egyedül az iskolai jelenetben marconább a kelleténél, nem árad belőle szeretet a gyerekek felé, és tanítási módszereiben nem a lelkesedés és a figyelmesség, hanem az értelmetlen szigorúság vezérli.
Az előadás fő erőssége a kidolgozott karakterekben rejlik, ami leginkább az iskolaszéki eljárás-jelenetben nyilvánul meg.
Az élvhajhász, ám a látszaterkölcsre nagy hangsúlyt fektető Káplán (Znamenák István), a hatalmát zsarolásra használó Szolgabíró (Mátyássy Bence), a pszichológia legújabb vívmányaival kérkedő és mindent azzal magyarázó Járásorvos (Makranczi Zalán), az álszent Patikus (Újvári Zoltán), az állandóan sértett izraelita (Marton Róbert) és az eltompult újgazdag Nagy (Bodrogi Gyula) mind-mind ismerős figurák a magyar irodalomból és közéletből.
A község többi lakója tovább színesíti a képet: a gőgös „naccsága” (Molnár Piroska), a jólelkű, napjait bódultságban élő Kántor (Szarvas József) és mindenkit tömni akaró lánya (Mészáros Piroska), a teszetosza, hősszerelmes tanító (Hevér Gábor) és az élettől mindent megkapó vagy inkább elvevő ifj. Nagy (Nagy Zsolt) egy letűnt világ kihalófélben lévő típusait képviselik.
A meglepő csak az, hogy valahogy mégsem haltak ki.
Bármerre nézünk, ugyanezek a karakterek vesznek körül bennünket.
Egyedül talán a jóságos, valóban atyai lelkész (Blaskó Péter) alakja hiányzik a palettáról.
Az előadás első része kissé hosszúra nyúlt, de lehet, hogy Novák Eszter csak az éberségünket akarta elaltatni, hogy annál nagyobb revelációval hasson a második és harmadik felvonás sűrű konfliktushalmaza.
Zeke Edit egy színben tartott jelmezei és Khell Zsolt gyeptéglás szalmabálái nagyon rafináltak, hiszen első pillantásra idillt sugároznak, de minél tovább nézzük (szám szerint három felvonáson keresztül), annál jobban éreztetik a vidéki élet puritánsága mellett az unalmat is. A láncon függő óriási gyeptéglák agyonnyomják az istenadta népet és végül a nézőket is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
